1. Rész: And a life without purpose is no life at all

 Zene: Anouk - It's A New Day

~ Teresa Cooper ~

Laptompommal az ölemben ülök a kényelmes kanapén. Már két hónapja így telnek a mindennapok a számomra. Nincs munkám és már életcélom sem. Az agyam folyamatosan kattog ugyan azon a dolgon, s már szinte az őrület határára kerülök miatta. Minden éjjel azzal a képpel álmodom ami két hónapja fogadott a Bradel közös lakásom hálójában. Nem tudom felfogni hogy megcsalt, pedig már itt lenne az ideje hogy tovább lépjek. Borospoharamat a számhoz emelem, s kortyolok egyet a hideg italból. Mindig utáltam a bort, mostanában mégis ez a vígaszom. - Tessa! Ez most komoly? - Josie lép elém dühös ábrázattal. Még mindig az ő lakásán élek, munkám nincs így anyagilag is ő a támaszom ami bevallom bánt, mert nem akarom kihasználni, mégsem tudok semmit sem tenni a jelenlegi helyzetem ellen. - Ez csak egy pohár bor. - sóhajtok fel. - Délelőtt fél tíz van. - figyelmeztet és igaza van. Érzem a hangján hogy aggódik értem. Én is aggódok magamért. - Abba kell ezt hagynod. - jelenti ki határozottan miközben kiveszi a kezemből a poharamat és a konyhába indul vele. A laptopomat az asztalra teszem és utána eredek. - Add vissza. - kérem kedvesen. - Hagytam neked időt arra hogy kitombold magad. - mondja és közben a mosogatóba önti az italomat. - Nem tomboltam. - vonom meg a vállam, hiszen semmi rosszat sem tettem. - Hát ez az. - kiált fel. - Két hónapja várom hogy kirobbanjon belőled ez az egész és túl legyél rajta, de nem történt meg. Helyette begubóztál, borozgatsz és depressziós vagy. - keményen, kíméletlenül vágja az arcomba az igazságot. Tudom hogy ez kell nekem, de akkor is fáj hallani. - Nem vagyok depressziós. - tagadom. - De az vagy és megőrülök attól hogy így kell látnom. - vallja be őszintén. - Miért nem tudsz tovább lépni? - kérdezi ezúttal lágyabb hangon. - Nem tudom. - csóválom a fejem és tényleg így van. - Még mindig szerelmes vagy Bradbe? - kérdezi amire azonnal tudom is a választ. - Nem! - felelem határozottan. - Akkor? - von kérdőre. - Nem tudom Josie. Nincsenek már céljaim. Elizabeth cégénél felküzdöttem magam egy egész jó helyre, szuper munkám volt, imádtam ott lenni. És volt egy vőlegényem aki azt hittem szeret, de aztán egy nap alatt mindez semmivé lett. Mihez kellene most kezdenem? - kérdezem elkeseredve. - Ki nem szarja le hogy mi volt? Ne a múltba temetkezve éld a jelened Tessa. Kezd el élni a jelent hogy legyen jövőd. Keress munkát, ismerj meg új embereket, aztán lehet hogy a szerelem is meglesz amire vágysz, nem tudok én sem biztosat mondani, de kezd el végre élni az életed. - szinte már követeli, de tudom hogy minden amit mond azért van hogy nekem segítsen. - Próbáltam munkát keresni de semmit sem találtam. Egy kiadó sem keres munkatársat. - vonom meg a vállam. - Hát ami azt illeti én találtam neked munkát. - mosolyodik el végre és ezzel fel is kelti az érdeklődésem. - Milyen munkát? - kérdezem kíváncsian. - Egy nagymenő cég vezetője személyi asszisztenst keresett. Jelentkeztem a nevedben és behívtak elbeszélgetésre. Holnap tízre kell menned. - adja meg a választ ami hirtelen ledöbbent, majd kétségbe is ejt. - Személyi asszisztens? Josie te normális vagy? Azt sem tudom mit is jelent ez pontosan. Nem értek hozzá, sosem csináltam még. - hadarom idegesen. - Akkor itt az ideje hogy kipróbáld. - vigyorog rám. - Huszonnyolc éves vagyok, eddig csak kiadónál dolgoztam, ahhoz értek. Azt sem tudom mit csinál pontosan egy személyi asszisztens. - próbálom észérvekkel meggyőzni Josiet hogy ebben a helyzetben most ő az aki téved. Én alkalmatlan vagyok erre. - Úgy mondod a korod mintha öreg lennél. - nevet fel. - Még csak huszonnyolc éves vagy, előtted az élet. Egy próbát megér ez a munka. Legalább történik veled valami izgalmas. - bíztat továbbra is. - De Josie...- kezdenék újabb kifogásokba de közbe vág. - Nincs semmi de. Elmész holnap és kipróbálod magad valami újban. - jelenti ki ellentmondást nem tűrve. - Menni fog, hidd el. Csinálod amit mondanak és nem lesz baj. - bólogat a szavaira. - Jó rendben. - adom meg végül magam. Mást nem is nagyon tehetek, hiszen ha Josie valamit a fejébe vesz akkor annak úgy kell lennie. Ez esetben pedig hálás vagyok neki hogy egyengeti az utam helyettem is. Én jelen állapotomban képtelen lennék normális döntést hozni. Mélyen legbelül azért örülök neki hogy találta nekem ezt a munkát, mert ez egy új kihívás a számomra ami lekötheti a gondolataimat és idővel talán túl is jutok azon a mélyponton amiben most vagyok. - Gyere, válasszuk ki miben mész az elbeszélgetésre. - mosolyogva indul a szobámba ahová én is követem. - Csak kosztümöt ne, könyörgöm. - sóhajtok fel. - Persze hogy nem. - kiált fel. - Elegánsnak kell lenned persze de ne feszülj rá annyira. Add magad és akkor nem lesz baj. - kacsint rám és máris a ruháim között kutat. - Miért kellene elegánsnak lennem? Nem bálkirálynőnek jelentkezek hanem titkárnőnek. - mondom komolyan. - Oké, ebben igazad van. - ért egyet, aminek örülök. - Legyen a fekete farmerem, a fehér ujjatlan blúzommal és a fekete magassarkúm. - dobom fel az ötletet. - Végre Tessa. - mosolyodik el. - Valami használható ötlet. - teszi hozzá bólogatva. - Szuper választás. - egyezik végül bele a szett választásomba. - Csinos leszel. - bíztat. - Csak a munkát kapjam meg. - jegyzem meg és már most izgulok a holnap miatt. - Tuti hogy megkapod. Okos csaj vagy. - Josie lelket önt belém mint mindig. Szeretem hogy mindig ennyire optimista velem kapcsolatban. Jó érzés hogy van aki hisz bennem, támogat és ha kell itt van nekem...