Zene: Birdy - Wings
~ Teresa Cooper ~
Reggel érkeztünk meg Mumbai-ba, mindig is kíváncsi voltam Indiára, de sajnos itt esélyem sem lesz nézelődni, legalább egy kicsit sem mert holnap reggel már megyünk is tovább. Ezra már elment az üzleti partneréhez, Vitora is szüksége volt, ezért én egyedül maradtam. Az én segítségemre nem volt szüksége, így rákérdeztem hogy esetleg elmehetnék e a városba nézelődni, de a kérésemre nemleges választ kaptam, mondván hogy veszélyes a város és egyedül ne menjek sehova. Dühös vagyok, mert nem egy kisgyerek vagyok akit tiltani kell mindentől, ugyanakkor a bennem élő gyerek kíváncsi. Paulo még azt is megjegyezte hogy nem azért vagyok itt hogy Ezra pénzén nyaralgassak. Úgy tettem mintha meg sem hallottam volna, mert tudom hogy a Bradel történtek miatt dühös rám. Engem okol amiért Ezra nem akart vele dolgozni, ami azt hiszem részben igaz is, na jó, lényegében igen, tényleg miattam rúgták ki Bradat. De ez engem már nem érdekel. Nem akartam rajta bosszút állni, semmi ilyen szándék nem vezérelt engem, egyszerűen csak nem kellett volna olyan erőszakosnak lennie Londonban. A gondolataim elkalandoznak és végül újabb ötletem támad. Ezra és a többiek késő délutánig biztosan a tárgyaláson lesznek, vagyis ha addig visszaérek a hotelba, meg sem kell tudniuk hogy kint jártam. Hatalmas mosoly jelenik meg az arcomon és gondolatban vállon veregetem magam. Egy zseni vagyok. Sietve veszem magamhoz a táskám, egy percet sem akarok elvesztegetni, majd indulok is hogy felfedezzem Mumbai szépségeit. A Taj Mahal Hoteltől először a legközelebbi látnivalóhoz sétálok, amit a helyiek csak India kapujának neveznek. Lenyűgözően szép, de nem sok időt szentelek neki. Inkább úgy döntök hogy megnézem az Elefánt szigetet, ahová a turistákat kis hajókon viszik át. Több ezer éves barlangokban járunk, ahol barlangrajzokat is fel lehet fedezni. A nap nagy része itt telik el, annyira lenyűgöz az egész kis sziget hogy csak az utolsó hajóval megyek vissza, azonban mire visszaérünk már besötétedik és az utcalámpák gyér fénye mellett csak a csillagok világítják meg az utcákat. Elindulok gondolván hogy a Hotel felé tartok de hamar rá kell jönnöm hogy valahol rossz helyen fordultam be. India szegény negyedében kötök ki ahol egy órát is eltöltök, mire elfogadom a tényt hogy eltévedtem. Próbálok segítséget kérni, de senki nem áll velem szóba, valószínüleg ez annak köszönhető hogy idegen vagyok és késő este van. A karórámra pillantok este tíz órát mutat, a többiek már biztos a hotelban vannak, tehát tudják hogy kisurrantam. De ez most nem is érdekel, csak szeretnék én is visszajutni oda. A mobilom órákkal ezelőtt lemerült. Hideg van, fázok és kezdek pánikba esni, míg végül megpillantok egy telefonfülkét. Nincs a legjobb állapotban de legalább működik. Előkaparok a táskámból egy kis aprót és a kis noteszem amiben a telefonszámokat tartom olyan esetekre amikor a telefonom be mondja az unalmast mint most is. Tárcsázom Vito számát aki szinte azonnal fel is veszi. - Tessa vagyok. - szólok bele halkan. - Hol a jó büdös francban vagy? - kiált fel dühösen. - Két órája téged keresünk. - teszi hozzá. - Eltévedtem. - vallom be. - Hol vagy? - kérdezi. - A szegénynegyedben azt hiszem. - nézelődök a fülke ablakán. - Kérlek siess, furcsa alakok mászkálnak. - mondom remegő hangon amikor meglátok négy férfit elhaladni mellettem akik meg is bámulnak. Látom hogy tovább mennek majd megállnak a sarkon és onnan néznek vissza, az egyik utcalámpa fénye megvilágítja őket. - Baszki Vito, itt van néhány férfi engem néznek. Félek. - már a könnyeimmel küzdök és érzem hogy alig kapok levegőt. Gyerekkorom óta van egy kis pánik betegségem, ha olyan helyzetbe kerülök amit veszélyesnek érzek, fulladni kezdek és ez most is így történik. - Nyugodj meg. Ezra már úton van érted. - közli. - Ezra? - kérdezek vissza. - Addig beszélj a telefonba amíg őt meg nem látod. Megértetted? - kérdezi Vito. Tudom miért kéri. Amíg telefonálok talán az a nágy férfi nem próbál meg elkapni. - Rendben. - hebegem. - Fázok. - jegyzem meg. - Csak érj vissza épségben szétrúgom a segged. - Vito fenyeget, de most örülök hogy így tesz. Örülök hogy fontos vagyok neki és félt. - Most fordult be az utcába egy fekete autó. - közlöm. - Várd meg amíg kiszáll. Bizonyosodj meg róla hogy Ezra az. - Vito utasít. A kocsi megáll, látom hogy Carlo vezette, míg Ezra hátulról száll ki. - Ő az. Leteszem. - bontom a vonalat és a pánik, félelem és megkönnyebbülés hevében egyenesen Ezra karjaiba rohanok. - Annyira örülök hogy itt van. - ölelem szorosan miközben már zokogok. Mellkasába fúrom a fejem és el sem akarom egedni. Én így még soha senkinek nem örültem. Rettegtem az elmúlt percekben és most végre biztonségban vagyok. - Teresa. - végig simít a hátamon. - Kurvára dühös vagyok magára. Úgy indultam el hogy leüvöltöm a fejét. - káromkodik, ideges, de most mégis gyengéd. - De nem tette. - mondom halkan és még mindig ölelem. - Majd a hotelben. - átölel. - Jég hideg a bőre. - a kocsi felé kezd el vezetni, ahová besegít és be is ül mellém, Carlo pedig indít. - Oda bújhatok? Nagyon fázom. - kérdezem félénken Ezrat. Persze nappal, meleg volt, elég volt a trikóm és a farmer sortom, de így éjjel ez már igen csak kevésnek bizonyult. - Jöjjön. - tárja szét kezeit, én pedig hozzá bújok, fejem a mellkasára hajtom és ahogy egyik kezével az oldalam cirógatja, megnyugszom és el is alszok. Amikor magamhoz térek már a hotelszobában, az ágyamban fekszem, nyakig betakarva. Ezra az ágyam szélén ül. - Hogy érzi magát? - érdeklődik amikor kinyitom a szemem. - Úgy érzem magam mint egy idióta. - sóhajtok fel. - Ezzel nem tudok vitatkozni. - feleli komor ábrázattal. - Sajnálom hogy gondot okoztam önnek. - felülök és úgy nézek a szemeibe. Fáradtnak tűnik, ami nem csoda hiszen reggel óta tárgyalt, aztán éjszakába nyúlóan engem kerestek. - Figyelmeztettem hogy ne menjen sehová egyedül. - jegyzi meg amit én is pontosan tudok. - Veszélynek tette ki magát. - folytatja. - Igen. - bólintok. - Eddig több kárt okoztam önnek mint hasznot. - lesütöm a szemeim. - Aggódtam magáért. - egyik kezével végig simít az arcomon. Meglep a mozdulata de jól is esik. De mielőtt kiélvezhetném az érintését, vissza is húzza a kezét és feláll. - Aludjon. Reggel korán indulunk. - elköszön és távozik. Ezúttal sem rúgott ki és végül a fejemet sem üvöltötte le ahogy korábban mondta. Törődik velem, ki tudja miért de fontos vagyok neki, ez most már biztos...
Sziaaa
VálaszTörlésHű de izgalmas rész volt ez. Féltettem Tessat amikor a fülkében állt és négy férfi is őt leste, de szerencsére minden rendben ment és megérkezett a felmentés Ezra személyében. Olyan boldogan olvastam azt a részt amikor Ezra átölelte Tessat. Imádtam őket együtt látni, nem igaz már hogy nem tudnak összejönni. Tessék végre szépen szerelmesnek lenni. Siess a folytatással. Puszi ❤
Szia nyuszkó :)
VálaszTörlésNa volt itt izgalom rendesen ebben a részben főleg a végén. Tessa jól eltévedt és elég gáz környékre tévedt. Kíváncsi voltam hogy mi lesz ebből, de mint mindig Ezra megjelent mint hős és haza vitte Tessat. És a rész végén a beszélgetésük megint csak árulkodó volt. Most már azért lassan tényleg illene összejönniük és nem csak kerülgetni egymást. A vak is látja már hogy mit éreznek egymás iránt. Tetszett. Siess a következőkkel :)
Szió :)
VálaszTörlés" - Aggódtam magáért. - egyik kezével végig simít az arcomon. Meglep a mozdulata de jól is esik. De mielőtt kiélvezhetném az érintését, vissza is húzza a kezét és feláll. " - Ezra annyira cuki, nem is hiszem el hogy még mindig nem történt közte és Tessa között semmi. Nagyon érik közöttük legalább egy csók vagy valami. Még nem vártam ennyire hogy kát főszereplő egymáséi legyen. Rendesen húzod az idegeinket :D Szuper volt mint mindig. Várom a kövi részt <3
Puszedli :D
VálaszTörlésA szívem kihagyott egy ütemet amikor azt olvastam hogy amikor Tessa meglátta Ezrat egyenesen az ölelésébe szaladt. Aztán amikor a kocsiban hozzá bújt és Ezra átölelte. Érzem hogy már közel vagyunk a nagy pillanathoz. Remélem már nem kell sokat aludni addig hogy Ezra és Tessa egymásra találjon úgy igazán. De legalább Tessa már tudja hogy fontos Ezranak. Bár ezt szerintem kb mindenki tudja már egy ideje. Nagyon tetszett ez a rész is. Nagyon, nagyon várom a következő részeket is ♡♡♡
Hali :)
VálaszTörlésEz megint egy izgalmas rész volt. A Brad okozta sokk után most ez is meredek volt, de ahogy akkor úgy most is Ezra sietett Tessa segítségére. Aranyos volt ahogy aggódott a lányért és persze Vito is. Tessanak nagy szerencséje volt, hogy nem esett baja, de közel volt hozzá. Ezra kiakadása is tetszett: " - Kurvára dühös vagyok magára. Úgy indultam el hogy leüvöltöm a fejét. " - Tagadni sem tudná mennyire féltette Tessat. Várom a következő részeket. Ezer millió puszi :)
Hello
VálaszTörlésRemek rész lett. Már az elején sejtettem amikor Tessa kiszökött hogy ebből megint valami baj lesz. Eltévedt és majdnem négy férfi áldozata lett, még jó hogy Ezra érte ment. Ez megint egy közös pillanatuk volt. Volt már pár ilyen és érik is a végső pillanat amikor végre reményeim szerint ők ketten színt vallanak egymásnak arról hogy mit is éreznek egymás iránt. Na azt én már nagyon várom. Tetszett. Csak így tovább ;)
Bonjour
VálaszTörlésEzrat minden résszel egyre jobban szeretem. Csupa szív férfi, ez abból is látszik ahogy Tessaval bánik és hogy próbál neki mindent megadni és óvja. Ilyen egy igazi szerelmes férfi. Alig várom hogy lássam őket egy párként. Ezra nagyon megérdemelné már hogy Tessa az övé legyen, Tessa pedig nem is találhatna jobbat Ezránál. Tudom hogy holnap jön az új rész, így nem írom hogy siess, de azért na...siess vele. 🖤🖤🖤
Szia :)
VálaszTörlésHűha! Tessa egyre szebb helyekre jut el, irigylem érte! :) Viszont Ezra megmondta az elején, hogy egyedül ne mászkáljon el, ő mégis megtette és nagyon kevésen múlt, hogy ne ez legyen a veszte. Annyira örültem neki, hogy Ezra megint megmentette Tessat, és az ölelés, a bújás, és az,ahogy ott ült Ezra Tessa ágya mellett nagyon romantikus volt. Szóval most ismét felcsigáztál, ezért kérlek siess a következő résszel! Puszi :)