20. Rész: You know that I can lose my mind

 Zene: Michele Morrone - Watch Me Burn

~ Teresa Cooper ~

Egy óra telhetett el azóta hogy megtudtam Ezra családjáról egy-két dolgot amit őszintén szólva soha nem akartam volna tudni. De így egy óra elteltével még mindig zokogás rázza egész testem. Remegek, félek és tanácstalan vagyok, miközben gyors mozdulatokkal dobálok vissza mindent a bőröndömbe, amiket én hülye korábban kipakoltam. El akarok menni innen, félek az öregtől és a fegyveresektől is. Most még az sem nyugtat meg hogy tudom Vito és Ezra is a házban van. Én itt egy percig sem tudok tovább maradni. - Teresa. - kopogás és Ezra hangja szűrődik be a szobámba. Nem felelek neki, de ő ennek ellenére is benyit. Kezében a kistáskám amiért korábban átmentem, de az ott ért sokk következtében elfelejtettem magammal hozni. - Nem mondtam hogy bejöhet. - szipogok. Próbálom elrejteni hogy sírtam, de nem igazán megy mivel még mindig folynak a könnyeim. - Mi történt? - kérdezi aggódva. A hangja lágy és kedves. Pedig egy órája még teljes torka szakadtából üvöltött a nagyapjával. - El akarok menni. Kérem az útlevelem. - pillantok rá majd folytatom a pakolást. Az útlevelem nélkül nem tudok haza utazni, de az mindig Ezránál van, mert leszállás után az oszágokban mindig ő intézi hogy engedélyt kapjunk. - Nem azt kérdeztem mit akar, hanem hogy mi történt? Miért sír? - kérdez ismét. - Nem akarok itt lenni ez történt. Kérem had menjek haza. - ridegen válaszolok neki. Nem gyengülhetek el. - Teresa, kérem árulja el mi történt? Bántotta valaki? - megfogja a kezem és maga felé fordít. - Haza akarok menni! - kiáltok fel zokogva és érzem hogy az erőm is elhagy. A lábaim alig tartanak ezért úgy döntök leülök az ágyamra. - Teresa, kérem. - Ezra letérdel elém és kezeit a két combomra simítja. Nem számítottam erre a mozdulatra ezért meglep, de közben jól is esik az érintése. Most annyira meghitt a pillanatunk és olyan közel van hozzám. - Mire kér? - nézek a szemeibe. Ez a magas férfi most ahogy itt térdel előttem, én pedig az ágyon ülök, egy magas velem és közelről is láthatom az arcát, a szemeit. - Maradjon! Bármi is történt helyre hozom. - kétségbeesetten próbál maradásra bírni. - Ezt nem tudja helyre hozni. - sóhajtok fel. - Ön a fény a sötétségemben. Ne hagyjon itt. - fejét a térdemre hajtja és tovább könyörög. - Mr. Berlusconi...- mondom ki a nevét döbbenten a szavai hallatán. - Ezra. - húzza félmosolyra ajkait, ezzel célozva arra hogy tegezzem. Nem felelelek és a maradék ép eszemet is elvesztve hirtelen csókolom meg, tartva az elutasítástól, de nagy meglepetésemre viszonzásra lel a csókom amit ő el is mélyít. Hevesen csókol, ahogy én is őt. Azt hiszem erre nem csak én vágyom már rég óta, hanem ő is. - Maradj velem. - suttogja ajkaimra amitől csak még inkább elgyengülök. - Maradok. - hebegek ahogy elszakad tőlem. - Egyáltalán miért akartál elmenni? - kérdezi miközben két keze közé veszi az arcom és lágyan cirógat. - Hallottalak téged és a nagyapádat. Mindent hallottam. - vallom be őszintén. - De...- először elakad a szava. - Olaszul beszéltünk. - jegyzi meg végül. - Több nyelven is beszélek. - szégyenlem magam mert ezzel egy korábbi hazugságomat vallom be. - Megértem hogy megijedtél. De nem lesz semmi baj. - nem dühös, inkább még mindig próbál megnyugtatni, ez most jól esik és kell is a lelkemnek. - Akarsz róla beszélni? - kérdezi. - Nem. - határozott választ adok. Képtelen lennék most még többet befogadni a gyerekkorában történt szörnyűségekből. - Rendben. - bólint és én közben még közelebb férkőzök hozzá. - Csókolj meg újra. - kérem reménykedve hogy megteszi még százszor, sőt ezerszer is. Nem is kell kétszer mondanom. Kijjebb húz, ezáltal teljesen összesimul a testünk. Lejjebb hajol, az ajkai súrolják az enyémet, majd le is csap rám. Nyelve azonnal utat tör az enyémhez, miközben a keze felfedezőútra indul a testemen. A nadrágom és a felsőm közötti szabadon hagyott kis bőrfelületetet kezdi el cirógatni. Én sem tétlenkedek, a kezemet felsimítom a testén és a válláról letolom a zakó anyagát. Hagyja, hogy hanyagul a földre essen, miközben csókjaival áttér a nyakam vonalára, ahol nedves nyomokat hagy maga után. Egyik kezével megemel, a másikkal pedig szinte lerángatja a farmer anyagát a lábamról, amelyeket csupaszon a csípője köré fonok, hogy még közelebb tudjam húzni a vágyakozó testemhez. - Teresa. - nyög a számba, amikor az ágyékához nyúlok és a sliccével kezdek bajlódni. - Akarlak. - nézek a szemeibe. Ha most visszautasít lehet hogy bele is pusztulok. De nem teszi. Sietve szabadul meg a ruháitól ami arról árulkodik hogy ugyan úgy kíván engem, ahogy én őt. - Ezra - a neve szökik ki az ajkaim közül, ahogyan az ujjait végig húzza a testem érzékeny pontjain. A tarkójánál fogva húzom le egy újabb csókra. Az ágyra dönt és fölém magasodva erőfeszítés nélkül szakítja le rólam csipkés fehérneműmet. A homlokát az enyémének dönti, s teljesen eltemetkezik a testemben. Levegőt elfelejtek venni, s csak az érzésnek, az érintésnek és a lázas csókjának élek. Fokozza a tempót, de a tekintetemet nem ereszti. Ez a vadság ami árad belőle és belőlem is, azt hiszem az elmúlt hónapok alatt gyülemlettek fel bennünk. Több mint két hónapja egymás közelében, mégis kellő távolságot tartva járjuk a világot de közben valami mégis kialakult közöttünk. Részemről színtiszta szerelem, ebben biztos vagyok. De hogy Ezra mit érez vagy mit nem érez irántam azt nem tudom. Csak remélni merem hogy nem csak egy újabb trófea vagyok a számára. Az érzés, ahogy most teljesen egybe olvad a testünk, szavakkal nem megfogalmazható. Még többet és többet akarok. Megmarkolja a combomat, a nyelvét végig húzza az alsó ajkamon és a beteljesülés érzésével együtt a magasba emel...