5. Rész: Madrid

 Zene: Noah Cyrus - Young & Sad

  ~ Teresa Cooper ~

Sevillából szinte semmit sem láttam leszámítva azt a keveset amire az autóban ülve rálátásom volt. Csak egy napot töltöttünk ott és máris utaztunk tovább Madridba, most is itt vagyunk. Reggel szállt le a gépünk és onnan azonnal a hotelbe mentünk elfoglalni a szállásunkat. Itt úgy tűnik többet leszünk, Vito azt mondta legalább három napot, remélem egy kis város nézést is be tudok iktatni a napi rendembe mert tudom hogy Josie nagyon várja a fotókat. Persze tudom hogy ez első sorban munka, nem nyaralás, de akár össze is köthetem a kellemest a hasznossal. - Tessa! - hallom meg a nevem ezzel Vito szakít ki a gondolataimból. A repülön mellettem ült és fárasztott néhány olasz viccel, mondanom sem kell hogy egyik sem volt igazán vicces, így a végén már inkább kínomban nevettem. Kedvelem Vitot, harminc éves de olyan mint egy gyerek, persze csak ha Ezra nincs ott. A főnök mellett mindig komoly amit megértek hiszen fontos a munkája, Vito testőr, életekért felel, a mi életünkért. - Nem akarok több viccet. - fordulok az ajtó felé ahol ő áll. - Nem is azért jöttem. - nevet fel. - Indulnunk kell a megbeszélésre. - folytatja miközben besétál a szobámba. Négy szobás lakosztályban vagyunk. Az egyik szoba az enyém, egy másik Ezraé, a harmadikban két külön ágy van, ott alszik a két ügyvéd és a negyedik szobában a négy testőr felváltva pihenhet, és van egy nagy nappali szerűség ahol a szolgálatban lévő testőrök éjjel örködnek. Őszintén nem értem még mindig hogy miért van szükség ekkora felhajtásra, de nem az én dolgom így nem is kérdezősködök. - Oda nekem is kell mennem? - kérdezek vissza meglepetten. A Sevillában tartott tárgyalásra nem kellett mennem. - Igen. Te vagy a főnök titkárnője. - emlékeztet szemforgatva. - Személyi asszisztens vagyok. - jegyzem meg miközben magamhoz veszem a táskám és néhány iratot amire tudom hogy a megbeszélésen szükség lehet. - Az a titkárnő csak szépítve. - vág vissza. - És akkor te mi vagy? - incselkedek vele miközben jókedvűen haladunk a társalkodó felé ahol már vár minket a két ügyvéd, Ezra és a másik három testőr is. - Ha kiszórakozták magukat indulhatunk. - jegyzi meg Ezra mogorván. Nem felelek, csal lesütöm a tekintetem és követem a férfiakat a lift felé. - El ne bőgd magad. - Vito cukkol, de csak tátog hogy a többiek ne hallják. - Fogd be. - szólok rá suttogva de így is meghallanak. - Teresa kérem avasson be hogy kivel társalog. - Ezra ismét rám néz. Ma nagyon nincs jó kedvében. - Bocsánat Mr. Berlusconi. - mondom halkan. - Ez a megbeszélés az utazásunk egyik legfontosabbja. Kérem mindenki vegye komolyan. - Ezra végig néz mindenkin de tudom hogy nekem szólnak a szavai. A lift bezárul és mi elindulunk. Nagy meglepetésemre az épületet nem hagyjuk el, csupán a hotel konferencia terméhez megyünk ahol már egy kisebb férfi tömeg várakozik. Vito és egy másik testőr a külső ajtónál áll meg míg a másik kettő bemegy a terembe és a férfiak is haladnak be a helységbe és foglalják el a székeket. Én kissé lemaradok Mr. Berlusconitól de azért próbálom követni őt, amíg egy idősebb férfi el nem kapja a kezem és visszaránt. - Ide a titkárnők nem jöhetnek be, húzzon ki innen de nagyon gyorsan. - mordul rám a férfi. - Elnézést uram, nem tudtam. - szabadkozok azonnal. - Mert ostoba és nyilvánvalóan alkalmatlan a munkájára. - továbbra is dühösen beszél hozzám. Mintha nem is érdekelné hogy én valóban nem tudtam hogy a terembe én nem jöhetek be. - Elég legyen! A hölgy csak nem rég állt munkába nálam, nem tudja még a szabájokat. - Ezra lép közbe aminek most őszintén örülök. - Lehetne magától is annyi esze hogy nem jön be a férfiak körébe. - a férfi tovább dühöng és csak ekkor értem meg azt hogy én miért vagyok neki itt útban. Nő vagyok. Ezért nem lehetnék itt. Hihetetlen hogy 2021-ben még vannak olyan férfiak akiknek szempont a másik ember neme, egy üzleti tárgyalás során. - Neked pedig lehetne annyi eszed hogy nem beszélsz így sem róla sem más nőkről. Tiszteld az alkalmazottaimat vagy elveszíted az én tiszteletem a befektetéseimmel együtt. - Ezra keményen beszél a férfivel, én még levegőt is alig merek venni ezekben a pillanatokban. A férfi nem szól többet, elengedi a kezem és helyet foglal az asztalnál. - Mr. Berlusconi bocsásson meg, nem tudtam hogy ide nem jöhetek be. - azonnal a főnökömhöz fordulok. - Semmi baj Teresa. Mondanom kellett volna. Elhozta a papírokat? - vált hirtelen témát. - Igen uram. - nyújtom felé az iratokat. - Köszönöm. Most pedig menjen ki. Várjon kint. - utasít kedvesen és átveszi tőlem a papírokat. Ő helyet foglal az asztalnál, én pedig halkan távozok a helységből, magam mögött becsukva az ajtót. - Én egy idióta vagyok Vito. - zokogok fel ahogy megpillantom az említett fiút. - Dehogy vagy az. Nem tudhattad. - próbál nyugtatni. - Alkalmatlan vagyok erre a munkára. - jelentem ki határozottan. - Majd belejössz. - bíztat ami jól esik. - Még soha nem dolgoztam személyi asszisztensként. - szalad ki a számon az igazság de amikor meglátom Vito döbbent arcát tudom hogy javítanom kell a szavaimon. - Mármint ilyen üzleti úton. - vágom ki magam a nehéz helyzetből. - Nyugudj már meg. Ez csak egy kis baki volt részedről. - Vito még mindig azon van hogy én megnyugodjak de képtelen vagyok rá. Annyira nehéz távol lenni az otthonomtól és közben olyan munkát végezni amiben bizonytalan vagyok, hiszen én ezt még nem csináltam. - Vito! - Ezra hangjára mind a ketten a tárgyaló felé pillantunk ahonnan éppen Ezra lép ki. - Menj vissza a szállásra és hozd el a szobámból az aktatáskát amin a piros cetli van. - utasítja a fiút aki azonnal el is rohan, én pedig az utolsó könnycseppeket törlöm le az arcomról. - Teresa. - szólít meg ezúttal engem a főnök. - Igen uram? - nézek fel rá. - Ne vegye a szívére azt amit Juan mondott. - mondja kedvesen. Tudom hogy az undok férfire utal akinek ezek szerint Juan a neve. - Nem veszem magamra. Csak számomra felfoghatatlan hogy 2021-ben még vannak a földön ilyen hímsoviniszta, bunkó férfiak. - jelentem ki határozottan. Talán nem kellene ennyire szabadszájúnak lennem, de ez a véleményem és vállalom. - Itt van a táska uram. - Vito rohanva ér vissza így Ezra a szavaimra már nem reagál, átveszi Vitotól a táskát és visszasétál a tárgyalóterembe. Csak remélni merem hogy az ő felfogása nem egyezik Juanéval. Bár eddig ennek semmi jelét nem adta hiszen velem tisztelettel beszél és Juantól is megvédett. - Na megnyugodtál? - Vito teszi fel a kérdést amire én csak bólintok. - Akkor hozz egy kávét nekem. - feleli. - Hozz magadnak. - nézek rá szúros szemekkel. - Csak ugratlak. - nevet fel. - Hosszú három óránk lesz. - sóhajt fel. - Három óra? - kérdezek vissza döbbenten. - Annyi legalább lesz mire megeggyeznek. - biccent a tárgyaló felé. - Na jó akkor tényleg kell egy kávé nekem is. Megyek hozok neked is. Cukorral? - kérdezem kedvesen. - Csak feketén. - adja meg a választ Vito. - Nekem is hoznál egyet, kérlek? - szólít meg a másik testőr, Carlo aki az ajtó mellett áll. - Persze. Te is feketén iszod? - kérdezem amire csak bólint, én pedig elindulok hogy minél előbb visszaérjek...