Zene: Kygo ft. Sandro Cavazza - Happy Now
~ Teresa Cooper ~
Miközben várakozom az egyik francia kávézó teraszán, az egyik pincér jelzi, hogy nyugodtan választhatok valamit az itallapról. Bár jól esne egy kávé mégis úgy gondolom most inkább a friss narancslevet választom. Vitot várom, aki pár perce vonult félre telefonálni. Még csak reggel van és gondoltam mielőtt elindulunk várost nézni, szívesen kipróbálnám a francia reggelik egyikét. - A narancsleve hölgyem. - az egyik pincér zökkent ki a gondolataimból én pedig mosolyogva fogadom a rendelésem. - Köszönöm. - biccentek majd megpillantom Vitot visszatérni az asztalunkhoz. - Ugye nem csak ennyi lesz a reggeli? - kérdezi miközben leül mellém. - Dehogy. - rázom meg a fejem. - Csak gondoltam megvárlak. - teszem hozzá. - Ezt jól tetted. - helyesel és egy kéz mozdulattal vissza hívja a pincért az asztalunkhoz. - Minden ízesítésű croissantból kérünk, ezen kívül baguettet vajjal és eper lekvárral. Egy kis rántottát is kérünk, ja és nekem lesz egy kávé. - elsorolja a pincérnek a rendelést aki utána rögtön magunkra is hagy. - Ezt mind meg fogjuk enni? - nevetek fel. - Meg bizony. És a vendégem vagy rá. - kacsint rám. - Oh tényleg? És szabad megtudnom mi az oka hogy ma ilyen jó szívű vagy? - érdeklődök jókedvűen. - Egy kis hála, amiért a munkámból nyaralást csinálsz. - nevet fel. - Ezt hogy érted? - kérdezek vissza. - Eddig ugye Ezra testőre voltam, mellette azért elég unalmas a meló, tárgyalások és megbeszélések sokasága, Ezra soha nem szórakozik. Amióta viszont melletted kell lennem többet láttam a világból mint eddig valaha. - mondja komolyan. - Örülök de azért én sem nyaralni vagyok itt. - jegyzem meg. - Tudom, nem is ezt mondtam. - forgatja a szemeit. - Bírlak amúgy csak kár hogy nincs humorod. - cukkol viccesen. - Szemét vagy. - nevetve ütöm meg finoman a vállát majd megérkezik a rendelésünk és a reggeli is hasonlóan jó hangulatban telik. A tányérokról minden elfogy és én jól lakottan dőlök hátra. - Mit nézünk meg először? - teszem fel a kérdést. - Ne szívass. Azt hittem pontos utiterved van. - Vito pillant rám majd amikor megérkezik a számlánk, rendezi azt és felállunk az asztaltól. - Jó akkor legyen az első az Eiffel-torony. - javaslom és ő egyet is ért velem így elindulunk. Húsz perc gyaloglás után oda is érünk és én azonnal elámulok. - Te jó ég. Ez gyönyörű. - kiáltok fel. - Ja! Teljesen más mint képeken. - ért egyet velem Vito. - Menjünk közelebb és fotózz le. - megragadom a kezét és futva közelítjük meg a hatalmas építményt. Vito készséggel készít rólam képeket, úgy ahogy azt én kérem, majd én is lefotózom őt hogy el tudja küldeni a barátnőjének. Közös fotónk is készül. Majdnem egy egész órát elbohóckodunk amikor úgy döntünk hogy tovább indulunk. A következő látnivaló a Louvre múzeum. Itt azért jóval több időt töltünk, hiszen kívül belül gyönyörű a hely. - Egy egész hét sem lenne elég hogy kigyönyörködjem magam. - szólalok meg amikor már három órája nézelődünk a Louvre múzeumnál. - Pedig ideje lenne mennünk, már elmúlt dél. Kajás vagyok. - Vito húz a kijárat felé. - Csak azért megyek veled mert én is éhes vagyok. - nevetve követem. - Meg azért is mert a testőröd vagyok. - emlékeztet poénosan. - Jaja. El is felejtettem. - fintorgok majd ahogy kiérünk az épületből, a legközelebbi étterembe ülünk be ebédelni. Mind a ketten Parmentiert rendelünk, ami egy húsos ragu, krumplipürével a sütőben sütve. - Hát nem ez volt életem kajája. - jegyzi meg Vito. - Nekem sem jött be. - vallom be őszintén. - De ezt most én fizetem aztán mehetünk is tovább. - állok fel. Gyorsan rendezem a számlát és Vitoval folytatjuk a város nézést. Ez az egy napunk van, így muszáj beosztani a napot hogy minden fontosat lássunk. Egymást követik a helyszínek, Notre Dame, Montmartre, Champs-Élysées és így tovább, míg végül délután ötöt üt az óra. - Elrepült az idő. - jegyzem meg már útban a Hotel felé ahol megszálltunk. - Igen, de én jól éreztem magam. - feleli Vito. - Én is, nagyon. - mosolyogok rá majd amikor elhaladunk egy üzlet előtt én megtorpanok. - Légyszi ide még nézzünk be. - szinte könyörgök neki. - Jó de utána menjünk vissza a hotelba, éhes vagyok. - nyafog mint egy kislány amin én jót nevetek. - Te mindig az vagy. Na gyere. - ragadom meg a kezét és magammal húzom az üzletbe. Tele van a hely gyönyörű női ruha darabokkal, cipőkkel, táskákkal. Ragyogó szemekkel nézek végig minden egyes darabot míg nem megakad a szemem egy táskán. - Úristen de gyönyörű. - megbabonázva nézem a pici táskát. Nem tehetek róla, nő vagyok és minden nő szereti a szép dolgokat. Ez a táska pedig igazán szép és divatos. - Akkor vedd meg. - Vito sóhajt fel. Le sem tagadhatná hogy mennyire nem akar már itt lenni. - Jó is lenne. - nézek a táska árcédulájára. - Na jól van azt hiszem mehetünk is. Ez nem az én pénztárcámnak való. - csalódottan veszem tudomásul hogy ez a gyönyörű darab nem lesz az enyém. Több mint két hónapig nem dolgoztam miután felmondtam Elizabethnél, így minden tartalékom feléltem. Nincs annyi pénzem hogy ennyit ki tudjak adni egy táskáért. - Mr. Berlusconi biztosan ad fizetés előleget ha megkéred. - ajánlja fel Vito. - Nem, dehogy. Nem kérek semmit tőle, annyira szigorúnak tűnik. És eddig csak galibát okoztam neki. - mondom komolyan. - Ezra jó ember. A legjobb akit valaha ismertem. - felel csupán ennyit hidegen. Ebből tudom hogy ő nagyon is tiszteli Mr. Berlusconit és én most talán ezzel a mondatommal a lelkébe is tiportam. - Nem úgy értettem Vito. - követem őt kifelé az üzletből. - Csak egy hete ismered őt, nem tudod milyen sokat tesz másokért és hogy mennyire küzd azért hogy ne azonosítsák a családjával akiknek meg van a híre világszerte. - mondja feszülten. - Ezt hogy érted? - kérdezek vissza, érdekel hogy mit is akar jelenteni az hogy meg van a családja híre világszerte. Jót biztos nem jelenthet. - Mindegy. Ez nem is tartozik rád. De tiszteld őt. - néz le rám és egy pillanatra megáll. - Én tisztelem Mr. Berlusconit. - jelentem ki határozottan. - Akkor ne feltételezz róla rosszat. - mond csupán ennyit és a továbbiakban csendben folytatjuk az utunk a hotel felé. - Milyen volt a város nézés? - Mr. Berlusconi kedvesen fogad minket amikor belépünk a lakosztály ajtaján. - Remek. - morogja Vito és elvonul a testőrök szobájába. Ezra furcsálva néz utána majd rám. - Történt valami? - kérdezi tőlem már komoly tekintettel vizslatva. - Nem uram. Csak elfáradtunk mind a ketten. Ha most megbocsájt, lepihennék. - hazudok, már rutinból. - Persze, menjen csak Teresa. Egy óra múlva vacsora. - Ezra biccent. - Köszönöm én nem kérek. - halkan közlöm és a szobámba sétálok. Érzem magamon Ezra tekintetét de szerencsére már nem faggat tovább...
Hali :)
VálaszTörlésEzzel a résszel most kicsit elrepítettél Párizsba. Tetszett Tessa és Vito közös kirándulása és örülök hogy egyre jobb barátságban vannak. A részre csak a vége vetett egy kis árnyékot. Én értettem miért mondta azt amit Tessa, de Vitoval is egyet kellett értenem. Mindegyikük szavaiban volt igazság, remélem rendezni tudják a félreértést és megint vidám perceket tudnak együtt tölteni. Siess a kövi résszel. Ezer millió pusziii :D
Szió :)
VálaszTörlésEddig is irigykedtem Tessara. Na de Párizs?! Ahw! Most irigylem csak igazán. Szuper volt ez a rész. Annyira jól leírtad ahogy minden helyet meglátogattak és fotózkodtak, meg persze kajáltak is. Tetszett hogy ügyelsz a részletekre. Tipikus francia kajákat ettek. A táska pedig ami megtetszett Tessanak nekem is nagyon bejön. Azt sajnáltam hogy összekaptak Vitoval de biztos ki fognak békülni. Imádtam. Várom a kövi részt <3
Hello
VálaszTörlésEz a rész is remek lett. Vito valóban megnyerte a főnyereményt azzal hogy Tessa testőre lett mert számtalan kalandban vehet vele részt és olyan helyeket láthat amiket eddig nem. Tessanak is jót tesz hogy van mellette valaki akit a barátjának nevezhet, mert szerintem Vito már inkább barát mint testőr. A végén volt egy kis félre értés közöttük, de emiatt nem aggódok, felnőtt emberek. Biztos hogy a következő részben rendezik soraikat. Várom a következő részeket is. Csak így tovább. ;)
Puszedli :D
VálaszTörlésPárizs nekem a szerelem. Olyan jó lett volna látni mondjuk ha Tessat, nem Vito hanem Ezra kíséri el. Annyira romantikus lett volna de tudom hogy arra még várni kell. Mondtad hogy nem mostanában jönnek össze, szóval úgy is készülök minden részre hogy bármi is lesz tudom hogy Ezra és Tessa még nem omlanak egymás karjaiba. De így hogy minden nap kapjuk a részeket talán nincs is annyira messze. Imádom hogy minden nap van új rész, ráadásul ilyen izgi részek. Most agyalhatok holnapig azon hogy Tessa és Vito kibékül e. Tetszett. Nagyon, nagyon várom a következő részeket is &)
Sziaaa
VálaszTörlésHát tényleg aranyélete van Tessanak ezzel a munkával. Már számtalan városban megfordult a világon és még kitudja mennyi helyre jut el. Plusz a társasága sem semmi. Ezra az álom főnök, Vito pedig annyira cuki. Nekem most még szimpatikusabb lett attól ahogy Ezraról beszélt. Látszik rajta hogy tiszteli és hálás mindenért amit neki köszönhet. Vito is jó ember nem csak Ezra. Én nagyon szeretem őket. Siess a folytatással. Puszi ❤
Szia nyuszkó :)
VálaszTörlésTessa egyre jobb és izgalmasabb helyekre jut el. Jó látni hogy mennyire jót tesz neki az utazás és szerintem Vito barátsága is jó hatással van rá. Egyre több mindent is tudunk meg. Ezra családjáról már másodszor hallani hogy valamiért érdekesek, ez majd remélem később bővebben is kiderül hogy mit takar. Tetszett. Várom a folytatást :)
Szióka...
VálaszTörlésÉn is akarok menni Párizsba és én is Vito és Ezra kíséretében ééés nekem is kell az a táska. Annyira lennék Tessa. Ahj. De nem sajnálom tőle a sok új, jó dolgot ami éri, mert amit Brad vele tett, azt ki kell heverni. Ez az utazás pedig eddig úgy tűnik jó gyógyír Tessanak a szakítás után. Minden részt úgy írsz hogy nem lehet nem szeretni.
Siess a következő résszel :)
Szia :)
VálaszTörlésNa most irigylem nagyon Tessát Párizsért, hogy ő előbb látta, mint én. (Na de nem baj, majd jövő nyáron végre kijutok én is, és mindent megnézek :D ) Vito ebben a részben is fontos szerepet töltött be, és jó volt látni azt, hogy megvédte Ezrat. Tiszteli. Siess nagyon a következő résszel, várom! Puszi :)