14. Rész: Thinking Of You

 Zene: Hurts - Beautiful Ones

  ~ Teresa Cooper ~   

Eltelt újabb két hét aminek nagy részét most az Ausztrál fővárosban, Sydney-ben töltöttük. Kicsit több mint egy hetet voltunk ott. Rengeteg dolgom volt, először kicsit meg is ijedtem hogy Ezra milyen sok és fontos munkát bíz rám, de minden erőmet összeszedtem és sikerült hiba nélkül teljesítenem. Büszke is vagyok emiatt magamra. Persze a város nézés sem maradthatott el. Vitoval mindent bejártunk amit csak tudtunk. Talán ami a legjobban tetszett az a Botanikus kert és a Hyde Park volt. És persze az az este amikor Ezra mindannyiónkat elvitt az Operaházba. Már nem is tudom melyik darabot néztük meg, csak arra emlékszem hogy teljesen elbűvölt az egész. Most pedig ismét repülőn ülünk és Görögországba tartunk. Szaloniki az uticél és én már alig várom hogy oda érjünk. - Mondja hogy itt is több időt töltünk. - nézek reménykedve Ezrara. - Három napot. - feleli. - Hát persze! - sóhajtok fel. - Ahol barnulhatnék ott csak három nap. - méltatlankodom és látom hogy Ezra arcán egy halvány mosoly jelenik meg. - Nem a barnulás a munkája. - jegyzi meg Paulo. Még mindig utál, főleg a Brad ügy miatt. Nagyon szerette volna ha Ezra máshogy dönt de végül Brad munka nélkül maradt. Paulo azóta csak gyilkos pillantásokat vet rám és néha beszólogat, de én ezekre többnyire nem reagálok. Ahogy most sem, de azért a jókedvemet elveszi. - De akár az is lehetne amilyen sápadt. - viccelődik Ezra és én felnevetek. Az első poénja, amivel oldja is a bennem keletkező feszültséget. - Itt mi lesz a feladatom? - váltok komoly hangvételre, nem akarom hogy azt gondolja hogy nem veszem komolyan a munkám. - A barnulás. - kacsint rám és én újra felnevetek. - Komolyan kérdeztem. - dőlök hátra az ülésemben és várom a válaszát. - Itt most nem lesz önre szükségem, csak foglaljon hotelt holnap után Pekingbe két éjszakára majd onnan Sanghaj lesz az uticél, ott öt éjszakát töltünk. - közli lazán. - Ah, szóval innen Kínába megyünk. - jegyzem meg, hangosan gondolkodva. Egyszerűen imádom a munkám. Azt hiszem egész életemben bántam volna ha nem jövök el. A lehető legjobb döntés volt és egy életen át hálás lehetek Josienak hogy jelentkezett a nevemben. - Vito. - felállok és az említetthez sétálok. - Most jutott eszembe hogy lehet hogy megint nagy bajt csináltam. - suttogom a fülébe. - Mit? - kérdez vissza. - Nem foglaltam itt Szaloniki egyetlen hotelében sem szállást. Úgy emlékszem hogy Ezra nem mondta hogy foglaljak, de most hogy gondolkodok rajta, lehet hogy tévedtem. - idegesen avatom be a félelmembe. - Nem kellett foglalnod ez egészen biztos. - mosolyodik el bíztatóan. - Honnan tudod? - értetlenül meredek rá. - Ezra tengerparti nyaralójában leszünk. - adja meg Vito a választ. - Hogy hol? - kiáltok fel amire minden szempár rám szegeződik. - Van valami probléma? - Ezra kérdezi tőlünk amire csak megrázom a fejem nemlegesen. - Üljön le mindenki. Tíz perc múlva megkezdjülk a leszállást. - Carlo továbbítja nekünk a pilóta szavait, így én vissza is ülök a helyemre. - Mi lepte meg az imént ennyire? - Ezra fordul felém. - Semmi. - vonom meg a vállam. - Csak az hogy hol töltjük a következő pár napot. - teszem hozzá. - A tengerparti házamban. Száz méterre van a tenger és a homokos part. Lesz lehetősége barnulni. - viccelődik és én elmosolyodom. - Tényleg sápadtnak lát? - kérdezek rá még az előbbi megjegyzésére utalva. - Dehogy. - nevet fel. - Ön gyönyörű nő. - csúszik ki a száján ami azt hiszem őt jobban meglepi mint engem. - Elnézést. - zavartan fordul el tőlem én pedig úgy látom jónak ha most erre inkább nem reagálok, de azért a szívem legmélyén boldogan mosolygok. Gyönyörűnek tart. Csendben telik a következő egy óra. Csak Ezra utasítja az embereit hogy minél gördülékenyebben haladjunk. Majd amikor a házához érünk, csapat megbeszélést hív össze a nappaliban. - Négy hálószobás  a ház, a felosztás tehát akárcsak a szállodákban itt is aszerint lesz. Viszont itt csak egy fürdőszoba van. Így azt be kell osztani. - közli. - Csak ennyit szerettem volna mondani. A mai nap szabad mindenkinek tekintve hogy elmúlt dél. - teszi még hozzá majd elvonul az ő szobájába. - Öltözz át. Menjünk le a partra. - Vito veti fel az ötletet. - De nem dobsz be a vízbe. - nézek rá mosolyogva. - Nem ígérek semmit. - nevet és elsétál a hálóba, míg én a saját szobámba megyek. Nem húzom sokáig az időt, hamar előkeresem a bikinim és egy törölközőt majd sietve megyek vissza a nappaliba, ahol csak Ezrat találom. Ahogy megpillant látványosan végig néz rajtam. - Máris megy napozni? - kérdezi, közben leteszi a laptopját az öléből. Úgy tűnik Ő mindig dolgozik. - Vitoval strandolunk kicsit, most hogy szabad a délutánja neki is. - válaszolok kedvesen. - Néha ön is lazíthatna. - jegyzem meg. - Én nem tehetem meg. - feleli komolyan. Majd megjelenik Vito és Carlo is. - Mehetünk. - követem őket és elindulunk a strandra, egyedül hagyva Ezrat. - Előre szólok fiúk hogy ha lefröcsköltök, szét rúgom a seggeteket. - közlöm jókedvűen. - Na persze. - Carlo nevet fel. - Ne provokálj. - rúgom felé a vizet, ezzel pont hogy én fröcskölöm le őt. - Kapjuk el. - Vito is beszáll a játékunkba. A két fiú elindul felém én pedig nevetve rohanok a vízes, homokos tengerparton, utánam pedig ők. Ahogy oldalra pillantok a távolból látom hogy a nyaraló teraszán Ezra minket figyel. Lefogadom hogy ő is szívesen lazítana kicsit a parton, de annyira merev, munkamániás és mintha nem szeretne szórakozni, ugyanakkor néha olyan vicces kedvében van, a humorérzéke is jó, nem tudok rajta kiigazodni. A gondolataimból két kéz ragad ki ahogy elsőként Vito ér utol és a derekamat két kézzel megragadva emel a levegőbe. - Vízbe vele. - Carlo kiált fel és én már csobbanok is a sós vízben. - Hülyék. - nevetve jövök fel a felszínre és simítom ki arcomból a már vizes hajamat. A jó kedv nem hagy alább, az egész délutánt együtt töltjük a parton és a tengerben....