15. Rész: Szajha

 Zene: Noah Cyrus - Lonely

 

~ Teresa Cooper ~

- Megszomjaztam. Mindjárt visszajövök. - mondom a fiúknak. Idő közben Liam és Jacob is csatlakozott hozzánk és egy labdát is sikerült szereznünk, amivel jó ideje szórakoztatjuk magunkat. Ide-oda passzolgatunk és jókat beszélgetünk közben. - Jó de siess vissza. - Vito szól utánam amikor én már a ház felé tartok. Csak intek neki jelezve hogy hallottam. Azonban ahogy a házba érek hangos szóváltás csapja meg a fülem. - Egy szál semmiben kelleti magát, semmi hasznát nem veszed. - Paulo erős hangon beszél. - Bikiniben van az ég áldjon meg. Szerinted miben kellene a tengerparton lennie? - Ezra vág neki vissza és csak most jövök rá hogy rólam beszélnek. Szerencsére nem vettek észre, így könnyedén hallgatózhatok. Ők Ezra szobájában vannak, míg én a nappaliban simulok az egyik falhoz hogy észrevétlen maradjak. - Teljesen elvette az eszed ez a nő. - Paulo valósággal tomból. - Bradet is kirúgtad. Egy remek emberről mondtál le a lány kedvéért. - újabb szavakat vág Ezrahoz. - Remek ember? - Ezra nevet fel gúnyosan. - Egy senkiházi, akit nem rúgtam ki, mert fel sem vettem. Nekem egy olyan ember ne dolgozzon. - megvetően beszél Bradről. - Amióta ez a szajha itt van, te teljesen kifordultál önmagadból. - Paulo üvölti, nekem pedig nehezemre esik nem oda menni hozzá hogy elküldjem a büdös francba. Engem ne szajházzon le egy ilyen bunkó. De nem fedem fel magam. Hallani akarom mi hangzik még el. - Vigyázz a szádra mert könnyen Brad sorsára juttatlak. - Ezra fenyegetőzik. - Tizenöt éve dolgozom neked. Tizennyolc éves taknyos kölyök voltál amikor én segítettem neked hogy az legyen belőled aki most vagy. - Paulo hangjából árad a harag. - Az ügyvédem vagy Paulo. Ne láss bele többet. Én csak saját magamnak köszönhetem azt amim van. - Ezra magabiztos mint mindig. - Tizenöt kibaszott évet áldoztam rád. - Paulo még mindig nem csillapodik, sőt, egyre több mindent hoz elő aminek már nem is értem mi köze van hozzám. - És én busásan meg is fizettelek mindenért. - Ezra üvölti. Sosem hallottam még őt ilyennek. Azt hiszem ilyen ha igazán feldühítik. - Vagy a lány megy el vagy én. - Paulo végül választás elé állítja Ezrat. - Tudod hogy hol az ajtó. - Ezra csupán ennyit mond, ezzel megadva a választ a férfinek. - Komolyan? Ez az utolsó szavad? - Paulo még egy próbálkozást tesz. - Ez. - Ezra kiállt fel. Ezzel a beszélgetés tudom hogy véget ért közöttük, már ha ezt lehet annak nevezni. Sietve megyek be a szobámba észrevétlenül. Nem akarom hogy tudják, hallottam mindent. Leülök az ágyamra és az arcom a tenyerembe temetem. Fogalmam sincs hogy Ezra miért ragaszkodik hozzám ennyire. Más főnök rég kirúgott volna, főleg ha az egyik ezer éves barátja és egyben ügyvédje kéri rá mint ezesetben Paulo. De Ezra inkább képes lenne őt elküldeni. Hirtelen döntök és a két bőröndömet most örülök hogy nem csomagoltam ki. Sietve átöltözök és a maradék holmimat is a táskámba dobom. - Hé Tessa, hol vagy már? - Vito hangjára felkapom a fejem. A francba nem mentem vissza, biztosan azért keres. - Itt vagyok. - lépek ki a szobámból már felöltözve. - Miért öltöztél át? - kérdezi meglepetten. - Kivinnél a repülőtérre? - kérdezem és közben két nagy bőröndömet is kihúzom a szobámból a nappaliba. - Hová készülsz? - értetlenkedik és közben Ezra is kilép a szobájából. - Mi folyik itt? - kérdezi szigorúan. - Elmegyek. A felmondásomat emailben átküldöm önnek. - közlöm mereven. - Megengedi hogy Vito kivigyen a repülőtérre vagy hívjak taxit? - kérdezem Ezrat. - Még is mi ütött beléd? - Vito még mindig nem érti mi is történik éppen. - Vito hagyj magunkra kérlek. - Ezra utasítja. - Azonnal indulni szeretnék. - szólok közbe, nem akarok Ezraval beszélni, főleg nem négyszemközt. - Nem érdekel mit szeretne. - pillant rám dühösen és ez meglep. Vito csak bólint és visszamegy a partra. - Miért akar felmondani? - kérdezi amikor kettesben maradunk. - Hallottam Paulot. - vallom be. - Azzal ne törődjön. - vonja meg a vállát. - Ő lenne a második ember aki miattam veszíti el a munkáját. Ezt nem hagyhatom. - ellenkezek azonnal. - Ez az én döntésem nem a magáé. - húzza ki magát. Komoly, eltökélt, ellentmondást nem tűr. - De az az én döntésem hogy most elmegyek. - közlöm. - A szerződése kötelezi. - jelenti ki és közelebb lép hozzám. - Pereljen be. Mindenem ebben a két bőröndben van. Sok kártérítésre ne számítson. - mondom halkan. - Nem fogok az asszisztensemmel pereskedni. - kiált fel. - Akkor váljunk el közös megegyezéssel. - ajánlom fel. Talán ez lenne a legjobb mind a kettőnknek. - Nem. - csattan fel indulatosan. - Húzzon vissza a szobájába és csomagoljon ki. - utasít. Először meglep a heves, indulatos cselekedete de közben meg is értem őt, ma már én vagyok a második ember aki felidegesíti. - Velem így nem beszélhet. - kérem ki magamnak. - Úgy beszélek magával ahogy akarok. Az alkalmazottam aki jelenleg nem azt csinálja amit mondok. - egyenesen a szemembe mondja. - Kurva gyorsan vegyen vissza a lendületből. - szólok rá már én is indulatosabban, meglepődik és hirtelen nem is tudja mit mondjon. - Azt hittem eddig hogy jól érzi magát itt. Világot lát és több kultúrát is megismer. Más ölne egy ilyen állásért. - vált hirtelen témát. - Jól is érzem magam, nem erről van szó. De engem ne szajházzon le senki azért mert bikiniben vagyok az ötven fokban. - utalok Paulora, indulatosan beszélek és csak úgy szakad ki belőlem minden felgyülemlett harag. - Azt sem én mondtam magának hogy ne alkalmazza Bradet. Leszarom mit csinál csak ne lássam a képét. - hadarom, szinte levegőt sem veszek. - És rohadtul elegem van abból hogy mindenki azt hiszi hogy azért nem rúgott még ki mert lefekszem magával. - üvöltöm már ki magamból a szavakat. - Senki nem hiszi ezt. - szólal meg már lágyabb hangon. Azt hiszem meglepte az ahogy minden előtört belőlem. - De igen. - ellenkezek. - Még én magam sem tudom miért nem rúgott még ki. - teszem hozzá, úgy érzem most kell őszintének lennem. - Jól végzi a munkáját. Nincs okom kirúgni. - vonja meg a vállát, de tudom hogy ez nem igaz, hiszen még ha most már sokkal jobban is megy, azért az elején vétettem nagy hibákat. - Oh kapja be Mr. Berlusconi. - dühösen nézek rá. - Tessék? - kérdez vissza, pár másodpercig csak némán figyel, próbálja felfogni hogy mit is mondtam, majd elneveti magát. - Teresa. Kérem. - valósággal már röhög rajtam. - Mi olyen vicces? - mordulok fel. - Maga. - feleli könnyedén. Majd megragadja a két bőröndöm és vissza viszi a szobába. - Itt marad. - jelenti ki határozottan és ezúttal nem ellenkezek. Hirtelen felindulás volt részemről hogy haza megyek, de valószínűleg nem jutnék messzire. Hiányozna Vito, Carlo, mindenki, és persze Ezra is. - Nem akarok felmondani. - fújom ki hosszan a levegőt. Kezdek már lehiggadni. - Tudom. Mind a ketten mondtunk ki dolgokat. Ezeket most engedjük el. Menjen vissza barnulni. - kacsint rám, fémosolyal az arcán és visszavonul a szobájába. - Hihetetlen ez a pasi. - jegyzem meg már csak magamnak mosolyogva.