Zene: Birdy - Surrender
~ Teresa Cooper ~
Az ágyam szélén ülök és zokogok. Érzem a számban a vérem ízét és sajog az alsó ajkam, hála Roberto, pontos és erős ütésének, biztos hogy időbe telik majd mire begyógyul. De nem igazán emiatt sírok. Inkább a fájdalom ami a lelkembe mart, ahogy hallottam Ameliat felkiáltani többször is, aztán látni őt, összeverve. Eszembe jutatta a gyerekkorom tragédiáját. Az anyám emlékét már réges régen eltemettem a szívemben, de most újra felszakadt és csak arra tudok gondolni ami vele történt. Lehet hogy egy nap Amelia is az ő sorsára jut. Borzasztó belegondolni hogy azok után is képes volt elmenni azzal az állattal. Pár perce mehettek el. hallottam elköszönni őket Ezratól. Próbálom magam az ő helyzetébe képzelni, de nem tudok egy indokot sem ami elegendő lenne magyarázatnak arra hogy miért nem hagyja el a férjét. Úgy ahogy felnőtt fejjel azt sem tudom felfogni hogy az anyám miért volt az apámmal, hiszen számtalanszor bántotta őt, aztán engem is. - Teresa. Bejöhetek? - Ezra hangja szakít ki a gondolataimból. - Jöjjön. - felelek halkan és felszisszenek ahogy a szám a hirtelen mozdulat miatt megsajdul. - Hogy érzi magát? - Ezra sétál be, kezében egy elsősegély dobozzal. - Szarul. - nézek fel rá könnyes szemekkel. - Nem lett volna szabad bemennie. - csóválja a fejét miközben leül mellém az ágyra. - Éppen bántalmaztak egy nőt. Hogyan vehettem volna azt semmibe? - kérdőn fordulok felé. Ő már a dobozból veszi elő a tiszta géz lapokat és a fertőtlenítőt. - Roberto és Amelia kapcsolata ilyen. Higgye el hogy én sem értek vele egyet. Roberto sajnos erőszakos ember, Amelia pedig ki van szolgáltatva neki. - Ezra beszél és én figyelek. - Ezt hogy érti? - kíváncsiskodok. - Amelia szegény családból származik. Megismerte Robertot, alig volt akkor a lány tizennyolc. Hozzá ment hogy a családja biztonságos anyagi körülmények között élhessen. Amelia tudja hogy ha elhagyja Robertot akkor a családja és ő is újra szegények lesznek. - Ezra meséli a részleteket és én egyre inkább elborzadok. - Ez akkor is kegyetlen. Roberto a maga rokona. - jegyzem meg. - Felnőtt ember. Nem irányíthatom. És sajnos ő mindig ilyen volt. - vonja meg a vállát. - Egyszer megvédtem Ameliat tőle. De abból csak még nagyobb balhé lett. - közli a következő információt. - Már megtanultam hogy ez az ő dolguk. - teszi hozzá. - Milyen balhé lett belőle? - faggatom. - Bár akkor megtudtam állítani Robertot, utána Amelia sokkal rosszabb állapotba került. Azért is kapott mert Roberto szerint megszégyenítette őt előttem. - Ezra válaszol és hirtelen elfog az aggodalom. - Lehet hogy most is így lesz? - kérdezem félve a választól. - Lehetséges. - bólint. - De Teresa ez nem az ön hibája. Kérem engedje el azt ami ma itt történt. - a szemembe néz. Olyan közel van hozzám akár meg is csókolhatnám, de nem teszem. - Most pedig ne beszéljen. Fertőtlenítem a sebét. - a fertőtlenítőből önt az egyik gézlapra és finoman az alsó ajkamhoz emeli. Gyengéden simítja rá az anyagot, de így is fáj, felszisszenek. - Próbálom finoman csinálni. - jegyzi meg és egy újabb adag fertőtlenítővel törölgeti át a sebet. - Nehéz elhinni hogy Roberto és ön rokonok. Ég és föld. Maga annyira kedves, gyengéd, jószívű. - szólalok meg amikor végzett. - Nem vagyunk egyformák. - mosolyodik el. Hozzá akarok bújni, azt akarom hogy megcsókoljon, hogy szeressen. Ő az a férfi akire minden nő vágyik, én legalábbis nagyon vágyom rá. De nem teszek semmit, nem is tehetek. Csak figyelem őt. - Kérdezhetek valamit öntől? - félénken teszi fel a kérdést, ezzel még jobban felkeltve a kíváncsiságom. Bólintok. - Mielőtt bement Ameliat megmenteni, azt mondta hogy az édesanyját nem tudta megmenteni. Mit jelent ez pontosan? - teszi fel a kérdést ami kellően szívenüt. - Az nem számít. - idegesen állok fel és hátat fordítok neki. Nem akarom hogy lássa mennyire fájnak az emlékek. - Teresa. Nem erőltetek semmit. Nem kell beszélnie róla. Sajnálom hogy felhoztam. - mögém lép de tartja a távolságot. - Öt éves voltam amikor....- beszélni kezdek egy olyan emlékről amit eddig csak Josieval osztottam meg. - Az apám részegen jött haza. Anya kérte hogy legyen halkan mert én alszom. Persze én nem aludtam. Apám válaszképpen megütötte őt. Anya azonnal a földre zuhant. - szembe fordulok Ezraval, a könnyeim már az arcom áztatják. - De nem hagyta abba. Akkor is ütötte őt amikor anya már nem volt magánál. Sírva szaladtam oda hogy ne bántsa de ő...- elcsuklik a a hangom. - Önt is bántotta? - Ezra elszörnyedve teszi fel a kérdést. - A szekrénynek lökött. Eltört a kezem. A szomszédok hívták a rendőrséget a kiabálás miatt ami a házunkból kiszűrődött. Anya akkor már nem élt. A fejét olyan erős ütés érte hogy meghalt. Engem gyermekotthonba helyeztek, ott ismertem meg a barátnőmet Josiet. - mesélek tovább. - És mi lett az apjával? - Ezra újabb kérdést tesz fel. - Húsz évet kapott. - felelem. - Akkor már szabadlábon van? - kérdezi. - Nem. - csóválom a fejem. - Öngyilkos lett a börtönben, egy évvel anya halála után. Nem tudott együtt élni a bűntudattal. - fejezem be végül a történetem. - Ez borzalmas. - sóhajt fel és látom az arcán hogy mélyen érintette őt a történetem. - Így már értem miért volt önre ekkora hatással az ami Ameliaval történt. - teszi hozzá. - Egyébként is így reagáltam volna, de valóban, anya emléke csak mégjobban késztetett arra hogy cselekedjek. - értek egyet miközben letörlök néhány kósza könnycseppet az arcomról. - Vito nem tudja hol van? - váltok hirtelen témát. - Carloval elküldtem őt még reggel, megbíztam őket valamivel ami most lényegtelen. Este kell visszaérniük. - adja meg a választ. - Köszönöm. - bólintok. - Ennyire jóban vannak? - ezúttal ő kérdez. - Barátok vagyunk. - vonom meg a vállam. - Többnek tűnik, ha valaki kívülről látja önöket. - jegyzi meg. - Nincs több! Csak barátság. Menyasszonya van Rómában akit szintén ismerek. - magyarázkodok mintha kellene. Mintha Ezra féltékeny lenne, de hamar elhessegetem ezt a gondolatot. - Pihenjen. - csupán ennyit mond és már indul is az ajtó felé. - Mr. Berlusconi? - szólítom meg. - Igen? - visszapillant rám. - Miért mondta Amelia hogy ilyen a maffia? - kérdezem ami szintén foglalkoztat. - Erre nem tudom a választ. Lehet hogy csak jelzőnek szánta, Roberto kegyetlenségére. - választ ad de furcsállom kicsit. Azonban nincs okom kételkedni a szavában, ezért el is engedem a dolgot, hiszen való igaz hogy Amelia részeg volt. Össze vissza beszélt. - Jó éjt. - köszön el. - Jó éjt. - biccentek majd ahogy elhagyta a szobám én a fürdőbe vonulok hogy lemossam magamról a mai napot...
Szió :)
VálaszTörlésÉn Tessa helyében tuti rávetettem volna magam Ezrára, annyira édes volt ebben a részben is. És így hogy mesélt kicsit Amelia helyzetéről, megértem miért nem akart semmit sem tenni az előző részben. Tessa gyerekkoráról pedig végre többet is megtudtam, borzalmas lehetett neki. Sajnáltam szegényt. De közben örültem is hogy egy ilyen meghitt pillanat során beszélgetett Ezrával. Várom hogy összejöjjenek. Várom a kövi részt <3
Szia nyuszkó :)
VálaszTörlésNa ebben a részben megint sok infót kaptunk. Amelia és Roberto házassága most már értem miért olyan amilyen és tudva a részleteket megértem hogy Ezra miért nem akart segíteni a lánynak. Az viszont kedves volt tőle hogy Tessát ellátta és még beszélgettek is. Tessa anyukáját sajnálom, az apja viszont azt kapta amit megérdemelt. Tessa szörnyű gyerekkort élt meg. A rész vége is tetszett amikor Ezra érdeklődött Tessa és Vito kapcsolatáról. Már nem igazán tudja elrejteni az érzéseit. Tetszett. Siess a következőkkel :)
Hali :)
VálaszTörlésEz a rész is megrázó volt, mármint megtudni hogy Amelia milyen szörnyű okokból van Robertoval, én azért nagyon sajnálom őt. Aztán Tessa is mesélt a gyerekkorában történtekről hogy az apja őt és az anyját is bántotta. De mára már mind a ketten meghaltak. Borzasztóan sajnálom Tessát. Ezra viszont mint mindig most is figyelmes volt. Aranyos pasas, jó lenne ha már elcsábítaná Tessat mert nagyon összeillenek. Nagyon de nagyon tetszett ez a rész. Ezer millió puszi :)
Hello
VálaszTörlésRemek rész volt. Vártam is hogy lesz egy ilyen kibeszélős rész Ezra és Tessa között az előző rész után. De ez jobb volt mint hittem. Tessa örültem hogy ennyire megnyílt Ezrának és olyan dologról mesélt neki, amiről korábban csak Josienak, így Ezra végre olyat is megtudott Tessáról amit nem Vito adott neki tovább. És ha már Vito, gondoltam hogy Ezrából előhozza a féltékenységet az amit lát Vito és Tessa között. De legalább most megtudta azt is hogy csak barátság van közöttük. Itt lenne már az ideje hogy Ezra kezdeményezzen és Tessával egymásra találjanak. Tetszett ez a rész is. Csak így tovább ;)
Sziaaa
VálaszTörlésMagasságos egek, ahogy egy kedvenc filmszereplőm mondaná!!!! Ez a rész is megviselt kicsit, főleg az a rész amikor Tessa mesélte hogyan halt meg az anyukája és hogy utána mi történt vele és az apjával. Sosem gondoltam volna hogy ennyire sötét múltja van és hogy a gyerekkora ennyire pokoli volt. Sajnálom őt nagyon. De persze pozitív dolog is volt ebben a részben, mégpedig az hogy kettesben volt Ezrával. Úgy vártam a csókot amiről Tessa is álmodozott, de nem történt meg. Viszont most már kezdem azt érezni hogy érik közöttük az a bizonyos szerelem. Siess a folytatással. Puszi ❤
Puszedli :D
VálaszTörlésHű ez a rész is fantasztikus lett. A kép is tetszett a zene is és az is ahogy Ezra bement Tessához és miközben ellátta a sérülését beszélgettek. Sok minden szóba jött, de leginkább én Tessa gyerekkorán lepődtem meg és sajnálom is miatta. Ja és a rész végén amikor szóba hozta a maffiát, Ezra furcsa volt, ami nekem gyanús. Kíváncsi vagyok a további részekre. Nagyon, nagyon várom a következő részeket is ♡♡♡
Szia :)
VálaszTörlésSzegény Tessat nagyon sajnáltam ebben a részben, hiszen kiderült, hogy mi történt vele, mit tett az apja az anyukájával, vele illetve saját magával. Borzalmas lehetett neki ezekkel az emlékekkel felnőni. Ezra aranyos volt a végén, ahogy féltékenynek tűnt. Viszont a maffiáról mélyen hallgatott. Remélem később kiderül, hogy miért.
Puszi :)