16. Rész: You can't hear me cry

 Zene: Ben Cocks - So Cold

~ Teresa Cooper ~

Két napja érkeztünk Sanghaj egyik legnépszerűbb luxus hotelébe. Itt sajnos csak két-két szobás lakosztályt tudtunk szerezni ami azt jelentette a mi helyzetünkben hogy az egyik két szobásba kerültem én és Ezra, míg a másikba a testőrök és a két ügyvéd, igen Paulo is, mert idő közben valószínüleg rájött hogy ha felmond elesik rengeteg pénztől amit Ezra fizet neki havonta, így inkább a maradás mellett döntött és szerencsére az elmúlt napokban egy rossz megjegyzést sem tett rám. Persze tudom hogy gondolatban mi mindennek elhord, de az engem már nem érdekel amíg a szájára lakatot tesz. Ezra tegnap este később ért haza, én akkor már a szobámban voltam, aludni próbáltam. Még hallottam hogy lefeküdt aludni, aztán álomba merültem, most pedig reggel van és az én feladatom felkelteni. Egy gyors zuhany után, felöltözök és összekötöm a hajam, de aztán rögtön meggondolom magam és inkább kiengedem. Már a derekamig ér, lehet hogy egy fodrászt nem lenne rossz meglátogatnom valamikor, gondolkodok el miközben a másik szoba felé sétálok. - Mr. Berlusconi. - kopogtatok többször is de nem jön válasz, ezért benyitok. Az ágyon fekszik, de egy porcikája sem látszik ki, egész testét takaró fedi. Elmosolyodom. - Mr. Berlusconi. - szólítom ismét miközben lejebb húzom a fejéről a takarót, de ekkor hatalmas meglepetés ér. Hosszú szőke tincsek villanak meg a sötét ágyneműn. Egy nő fekszik az ágyon. - Hahó. - szólítgatom a nőt aki álmosan felpillant rám. - Ki vagy te? - kérdezi miközben felül és ahogy lesiklik róla a takaró, úgy tárul fel előttem a meztelen teste. Azonnal a szemem elé kapom a kezem és még el is fordulok. - Mr. Berlusconi asszisztense vagyok. - felelek neki. - És te? - kérdezem még mindig a szemeimet takarva. - A felesége. - adja meg a választ. A torkom elszorul és a szívem olyan ütemben kezd el verni hogy még a szédülés is rámtör. Ezra nős?! Kérdezem magamban. Csalódott vagyok, persze nem hittem hogy valaha történhet közöttünk valami, de tudva hogy nős, egészen máshogy tekintek rá. - Mr. Berlusconi a férjed? - teszem fel a kérdést mert még mindig nem akarom elhinni hogy ez igaz. Hol volt eddig ez a nő, hiszen már két hónapja utazgatunk. - Határozottan az. - nevet fel. - Már leshetsz. - jelzi hogy felöltözött, de így is csak egy lenge köntös fedi a testét amikor megfordulok. Gyönyörű nő, magas, karcsú és a bőre mint a márvány. Talán a legszebb nő akit valaha láttam. - Amelia Berlusconi - nyújtja felém a kezét. - Teresa Cooper. - mutatkozok be én is és kezet rázok vele. A szívembe mintha ezer kést döftek volna. Nem akarom elhinni, de muszáj. Ezra nős férfi. - És mióta vagy Ezra felesége? - érdeklődök kedvesen, de a lány nevetni kezd. - Vicceset mondtam? - kérdezem kissé sértetten. - Semmi közöm Ezrahoz. - mondja még mindig nevetve. - Azt mondtad hogy Mr. Berlusconi felesége vagy. - kissé értetlenül állok a helyzet előtt. - Igen. Roberto Berlusconi felesége vagyok. - bólogat majd a nappaliba érve egy pohár narancslevet tölt magának. - Ő ki? - ezernyi kérdés fogalmazódik meg bennem, de most csak egyet teszek fel miközben magamban megmagyarázhatatlan örömöt érzek, mert ez a gyönyörű nő nem Ezra felesége. - Ezra unokatestvére. És akkor ezek szerint te nem a férjem asszisztense vagy hanem Ezraé. - veti fel a meglátását. - Igen. - bólintok. - Meg is voltam lepődve. A férjem a szőkéket szereti. - mosolyog, bár a tekintete szomorúságot sugároz. - Tessék? - kérdezek vissza. - A kurvái is szőkék. - mondja ki nyíltan és én köpni nyelni nem tudok. Egyrészt a nyers szavai és egyben a tény döbbent meg hogy ezt a nőt van aki megcsalja. - Nincs valami alkohol? - vált témát. - Reggel nyolc óra. - jegyzem meg. - Nem azt kérdeztem hogy mennyi az idő. - mordul fel. - Hát a minibárban van vodka. - nézem ahogy oda sétál és egy nagy adagot tölt a kevés narancsleve mellé. - Szíverősítő. - nevet fel. - Aha. - csak bólogatok. Nem tudom mit kellene tennem vagy mondanom. - Ebben a családban csak így éled túl. Jobb ha ezt megjegyzed. - leül a fotelba és tovább italozik. - Nem igazán értem amit mondasz. - ülök le vele szemben. - A Berlusconi férfiak, állatok. - beszél össze vissza. - Hogy mi? - erősen koncentrálok hogy fel tudjam fogni a szavait, de már nehezen beszél, máris beütött nála a pia, tekintve hogy éhgyomorra, korán reggel töményen issza a vodkát. - Kivétel Basti és Ezra. Ők jók. - újabb korty ital csúszik le a torkán, de én azt sem tudom ki az a Basti. - Roberto és a nagyapja, kegyetlenek. - jobbra balra dülöngél. Elborzaszt a látvány. Egy ilyen gyönyörű nő hogy lehet ennyire mélyen. - Amelia. Kérlek ne igyál többet. - kérem kedvesen. - Ilyen ez a kibaszott maffia. - kiált fel és az utolsó szavára belép a lakosztályba Ezra és egy másik férfi aki biztosra veszem hogy Roberto. A maffia szó hallatán megfagy a levegő a szobában. Ezra engem néz, ahogy én őt. Talán a reakciómra vár. Roberto tekintete viszont dühtől csillog. - Megmondtam hogy ne járjon annyit a szád. - neki ront Amelianak és a hajába markol. A lány felkiált. Én elugrok a széktől és döbbenten figyelem ahogy a hajánál fogva a szobába rángatja a feleségét. Becsapja maguk mögött az ajtót. - Roberto ne. Nem mondtam semmit. - hallatszik ki Amelia hangja aztán egy nagy csattanás. Amelia felsikít. Azonnal felfogom hogy mi történik odabent. Megindulok a szoba felé de Ezra megragad és visszaránt. - Ne menjen be. - utasít. - Miről beszél? Megveri a lányt. - elszörnyedve nézek fel a főnökömre és közben Amelia sikolyai szűrődnek ki bentről. - Nem a mi dolgunk. - tekintete homályos, tudom hogy neki sem tetszik az ami bent történik, de valamiért nem akar semmit sem tenni. Ahogy Amelia kiabálása és a hangos csattanások egyre sűrűsödnek, forogni kezd velem a világ. Eszembe jut életem legkorábbi emléke. Öt éves vagyok, az apám részegen jön haza. Kiabál. Anya kéri hogy halkabban legyen mert én alszok, nem tudja hogy csak eljátszottam. Apám megüti, a földre kerül. - Teresa jól van? - Ezra szakítja félbe az emlékem. Rosszul vagyok. Aztán Amelia újabb kiáltása visszarepít a múltba. Apám a már földön fekvő édesanyámat üti. - Ne! - üvöltök fel. - Az anyámat nem tudtam megmenteni. - könnyes szemekkel nézek fel Ezrara aki csak döbbenten pislog vissza rám. Kiszakítom magama  kezei közül és berontok a szobába. Úgy érzem nincs ami megállíthat. Teljes erőmmel lököm le Robertot a feleségéről aki feldagadt arcal, vérző ajkakkal sír az ágy mellett kuporogva. - Ne szólj bele más dolgába. - Roberto visszakézből pofon vág. Nem finomkodik, megszédülök és érzem a számban a vérem fémes ízét. - Roberto. Elég! - Ezra az ajtóban áll és erélyesen szól a rokonára. A férfi elsétál mellettem. - Pakolj össze. Indulunk. - utasítja a feleségét aki azonnal szót is fogad neki. - Ne menj. - tátogom a lány felé. - Menni akarok. - feleli és ezzel meglep. Kötődik a férjéhez minden rossz ellenére. - Teresa jól van? - Ezra segít fel a földről. - Engedjen el. - elrántom tőle a kezem és a szobámba vonulok.