29. Rész: Run to You

 Zene: Noah Cyrus - All Three

~ Teresa Cooper ~

Egyedül fekszem a sötét szobában, csak az egyik asztali lámpa ad valami gyér fényt. Ezra még mindig nem jött vissza, pedig elmúlt éjjel tizenegy. Miután Ezra nem jött vissza, a többiek is lepihentek, ma már biztosan nem utazunk Los Angelesbe, ami az én hibám. Kilenc körül én is letusoltam és befeküdtem az ágyba, bízva benne hogy el tudok aludni, de nem megy. Csak azon tudok agyalni hogy merre lehet, hová ment és mikor jön vissza. Hiányzik és bűntudatom van. Már majdnem éjfélt üt az óra amikor kinyílik a szoba ajtó. Nem fordulok meg, sőt még a szemeimet is lehunyom hogy alvást színleljek, nem tudom milyen állapotban van és én nem akarok egy újabb vitába kezdeni vele. Háttal fekszem neki, hallom hogy halkan leveszi a cipőjét, aztán a zakóját. Pár másodperc múlva érzem hogy besüllyed mellettem az ágy. - Sajnálom. - suttogja a fülembe miközben hátulról magához ölel. Megkönnyebbülök hogy már nem haragszik és nem is fojtotta bánatát italba. - Én is sajnálom. - szólalok meg halkan. - Nem akarok veled többet veszekedni. - mondom őszintén. - Nem akarlak elveszíteni. - teszem hozzá miközben lassan megfordulok az ölelésében hogy lássam az arcát. - Nem veszítesz el, csak az őrületbe kergetsz. - mosolyodik el halványan. - Hidd el hogy veled akarom tölteni az egész életemet Ezra, ugyan azt akarom amit te, de nem merek hinni benne hogy az élet ezt megadja nekem. Félek a csalódástól. Fél éve még Brad volt a vőlegényem. És most itt vagy te akit jobban szeretek mint azt valaha lehetségesnek hittem. És méginkább megnehezíti ezt az egészet az hogy te gazdag vagy én meg egy senki. Nem akarom hogy mások a szájukra vegyenek, mert én nem vagyok olyan nő aki pénzért bárkivel bármit bevállal. - mondom el azt amit érzek és ő türelmesen hallgat és figyel. - Ne törődj azzal hogy ki mit mond. Így is úgy is a szájukra vesznek és nem fognak finomkodni, mindegy mit teszel. De senkinek nem kell megfelelned. Érted? - lágy csókot hint az arcomra. - Tudom, de igazából azt nem szeretném hogy te azt hidd vagy hogy bárki elhitesse veled. - vezetem rá hogy mi is az amitől igazán félek. - Emiatt ne aggódj, magasról leszarom ki mint mond. - nevet fel. - Csak te érdekelsz, benned bízom, téged szeretlek. - minden szava után egy-egy puszit hagy ajkaimon. - Szeretlek. - vonom magamhoz egy csókra. - Hoztam neked valamit. - mosolyogva húzódik el és a zakojánál kezd el kutatni a sötétben, de hamar megtalálja amit keres. - Sajnálom hogy eltörtem a mobilod. - fordul vissza hozzám, ezúttal a kezében már egy doboz van, benne egy új telefonnal. - Megijesztettél amikor a falhoz vágtad. De köszönöm az újat. - veszem át tőle. - Tudom, de téged sosem bántanálak. Előbb török össze itt minden bútort. - jegyzi meg kedvesen. - Ezt jó tudni. Azért a hotel tulajdonosnak ezt ne mond. - nevetek fel. - Miattam nem tudtunk tovább utazni Los Angelesbe. - váltok aztán hirtelen témát. - Holnap reggel megyünk. Nem vagyunk elkésve. - vonja meg a vállát. - Azon gondolkodtam hogy amíg te az öcsédnél leszel én haza mennék Josiehoz. Aggódok érte. Nem akarom egyedül hagyni. - vetem fel az ötletet. - Szeretném ha megismernéd Bastit, csak egy napot leszünk Los Angelesbe. Holnap után visszamehetünk pár napra New Yorkba ha akarsz. De kérlek holnap gyere velem. - végig simít az arcomon és várja a válaszom. - De belefér az útba egy ekkora kitérő? - utalok arra hogy ha haza megyünk New Yorkba akkor nem e marad le egy fontos megbeszélésről. - Belefér. Majd úgy szervezem, rendben? - keze végig siklik a nyakamon a vállamon és végül megfogja a kezem. - Rendben. - bólintok rá végül. Örülök hogy meg tudtuk normálisan beszélni a mai vitánkat és örülök annak hogy holnap megismerhetem Bastit, de a legjobban az tesz boldoggá most hogy tudom, két nap múlva Josie mellett lehetek a nehéz perceiben. - Fáradt vagy? - kérdezem miközben feltérdelek az ágyon, bízva benne hogy nemleges választ kapok. - Kicsit. - bólint miközben nézi hogy mire is készülök. - Akkor mindegy. - dőlök vissza mellé. - Hé! Annyira nem vagyok fáradt. - vigyorodik el. - Ah, jobb is ha alszunk. Hamar itt lesz a reggel. - fordulok el tőle de közben mosolygok, tudom hogy nem hagyja ennyiben a dolgot. - Teresa. - duruzsolja a nevem. - Miért nem hívsz Tessanak? - kérdezem hirtelen témát váltva, de csak mert ezt mindig meg akartam tőle kérdezni. - Mert mindenki így hív. - adja meg a választ. - És? - kérdezek vissza értetlenül. - És én nem akarok a mindenkibe tartozni. - ránt egyet a vállán. - De ha zavar, akkor hívhatlak Tessának. - teszi hozzá kedvesen. - Nem zavar. Mindig utáltam a nevem, de tőled hallani szeretem. - hajolok hozzá egy csókra majd ismét hátat fordítok neki. - És most hogy megpróbáltad elterelni a témát, térjünk csak vissza oda hogy mennyire nem vagyok fáradt. - szólal meg újra és lágy csókot hint a vállamra. - De annak látszol. - nevetek fel. - Így gondolod? - mélyebb, sokkal mélyebb a hangja, mint eddig. Hátam a mellkasához simul, ágyékát a fenekemnek nyomja, mellyel megmutatja mennyire nem fáradt, egyetlen porcikája sem, ha arról van szó. - Határozottan. - játszom az elérhetetlent. - Kár - söpri félre a barna tincseimet, és a nyakamra nyomja puha ajkait, amelyek minden érintésekor a kellemességet hozzák el számomra.- Nem tudom, hogy miért tiltakozol - minden szava után egy csókkal ajándékozza meg a már felhevült bőrömet. - Érzem hogy remegsz és nem a félelemtől. - csábító a hangja és közben egyik keze is érzékeny területre téved a testemen.  - Ezra -  nyöszörgöm, amikor elkezdi lehúzni rólam a nadrágom. Szemhéjaim lecsukódnak, Ezra pedig hirtelen fordít rajtam egyet. Farkasszemet nézünk egymással, az ingét áthúzza a fején, majd ajkaimra kegyetlenül le is csap. Nyelve az enyémmel egyesül, heves csókunk csak mégjobban felkelti bennem a vágyat. A lábaim teljesen szét tárom, helyet adva neki. Elszakad tőlem, lehúzza a felsőm is amiben segítek neki, majd az ujjai a bugyimhoz vándorolnak. A vékony, leheletnyi csipkeanyag alá dugja az ujját és széttépi. Felnyögök, ahogyan a hang megcsapja a fülemet, az ujjai pedig megérintenek legérzékenyebb pontomon. Cirógat lágyan, ezzel teljesen megőrjítve engem. Máskor mindig annyira eltökélt, ám most visszafogja magát és éppen annyira érint csak meg, hogy az őrület határára kergessen, és a vágyaimat ennél is jobban felkorbácsolja. - Kérlek. - nézek rá vágyakozva. - Mire kérsz? - huncut mosoly jelenik meg az arcán. - Ezra. Ne játsz velem. - szólok rá és ő felnevet. Magamhoz rántom, a nyelvemmel végignyalok a száján, aztán hevesen megcsókolom, remélve, hogy megadja azt, amire mind a ketten várunk. Ám a váratlan tettem, őt is egy váratlan dologra készteti. Elszakad tőlem és újra a nyakamra tér át, de nem időzik ott sokáig, lecsókolja magát a testemen. Arca pontosan a combjaim között helyezkedik el. - Ezra. - ejtem ki ismét a nevét amikor rájövök hogy mire is készül. - Nyugi. - csókot hint a csípőmre. Lepillantva feltüzel a látvány, ahogyan a göndör tincsei a combjaim között mutatkoznak meg. Nyelve megérinti érzékeny pontomat. Felnyögök és magamban még többért könyörgöm. Szívem őrülten ver, a józan gondolatok messze járnak tőlem, és a mellkasom sebesen emelkedik, s süllyed. Az egyik kezemmel megmarkolom a lepedőt, a másikat a hajába simítom és lehunyom a szemeim. Ez az éjszaka ismét csak a kettőnké és én élvezem minden pillanatát...