33. Rész: When I forget I need You

 Zene: Lauren Daigle - Hold On To Me

~ Teresa Cooper ~

Ezra sem a kórházba vezető úton, sem ott a helyszínen, sem pedig haza felé nem szólt hozzám egy szót sem, ahogy én sem hozzá. Nem tudom hogy a némasága mit is takar pontosan. Talán nem tudja mit mondjon, vagy nem tudja hogyan is szóljon hozzám, anélkül hogy én ismét tombolni kezdjek. A kórházban ellátták a sebem és a csuklómig be van kötve, kaptam egy kis fájdalomcsillapítót is amit receptre is felírtak hogy ha kell be tudjak venni belőle. De már nem is a kezem ami aggaszt, hanem az amit tettem. Most hogy már lenyugodtam visszatekintve tudom hogy én voltam az aki nem tudta kezelni megfelelően a helyzetet. Túl sok minden gyűlt össze bennem ami végül az álmom miatt robbant ki belőlem. Rettegek az öregtől és azt hiszem ez már így is marad örökre. Csak egy valamitől félek igazán, attól hogy elveszítem Ezrát. Vagy így vagy úgy. Vagy az öreg veszi el tőlem, vagy én magam üldözöm el őt, az őrült viselkedésemmel. - Főnök. Volt itt két takarító, rendbe tették a fürdőszobát. De új tükröt csak holnap tudnak felszerelni. - Carlo fogad minket amikor a lakosztályba érünk. - Rendben, feküdj le nyugodtan. - Ezra elengedi Carlot, tekintve hogy éjjel egy óra van már. Én nem állok, meg azonnal a hálóba megyek ahol leülök az ágy szélére és egy kézzel próbálom levenni magamról a cipőimet. - Segítsek? - Ezra szólal meg halkan amikor beér a hálószobába és becsukja maga mögött az ajtót. - Nem kell. - utasítom vissza finoman és végül sikerül is egyedül levennem a cipőimet. Az átöltözéssel már jobban meggyűlik a bajom de az is sikerül. Amikor már ismét pizsomában vagyok, benyitok a fürdőbe. A rombolásomnak nyoma sincs már. Csak a tükör hiánya árulkodik arról hogy korábban itt mi is történhetett. Visszacsukom az ajtót és bebújok az ágyba. Ezra leoltja a villanyt, így sötétség árasztja el a szobát. Érzem hogy befekszik az ágyba, de most először nem bújik hozzám. A térfelén marad és hátatfordítva fekszik. Nagyot nyelek, hogy ne sírjam el magam és sikerül is megállnom. Percek vagy talán órák telnek el, de én nem tudok elaludni. A plafont bámulom, míg Ezra mellettem békésen alszik. A másik oldalamra fordulok és a kezembe veszem a telefonom. Hajnali négy órát mutat. Az ajtó felé pillantok és észreveszem a nappali részből beszűrődő fényt. Halkan, szinte hangtalanul mászok ki az ágyból hogy Ezrát még véletlenül se ébresszem fel, majd kisétálok a hálóból. A nappaliban azonnal észreveszem Vitot aki már felöltözve a tévé előtt ül. - Szia. - szólítom meg félénken, hogy felhívjam magamra a figyelmét. - Hello. - köszön vissza kimérten. - Hogy van a kezed? - kérdezi a bekötözött kezemre pillantva. - Kaptam rá fájdalomcsillapítót, a doki szerint max két hét és nyom nélkül eltűnik a seb. - adom meg neki a választ. - Aludnod kellene. - jegyzi meg. Úgy érzem le akar rázni de én nem akarok visszamenni a szobába amíg nem beszéltem vele. - Sajnálom amiket mondtam neked. - hirtelen ülök le mellé. Nem akarok kertelni, azonnal belevágok a mondandómba. - Azt remélem is, mert igazságtalan voltál. Olyan dolgokról beszéltél amikről fogalmad sincs. - felém fordul és úgy beszél. - Tudodm, és...- venném vissza a szót de közbevág. - Hallgass végig. - szól rám. - Az apám igen Ezra apjának dolgozott, benne volt minden piszkos Berlusconi ügyben. Szégyelltem hogy az apám. Addig a napig amíg meg nem halt. Amikor megtudtam hogy elrejtette Ezrát a szekrénybe ahelyett hogy menekült volna amíg tudott, büszkeséget éreztem. Azt mondtam magamnak hogy Vito a te apád egy hős volt. És jó érzés volt úgy felnőni hogy nem bűnözőként emlékeztem az apámra. Nekem sokat jelentett amit tett. És én is hős akartam lenni. - Vito érzelmesen beszél és én könnyes szemekkel nézek rá miközben figyelmesen hallgatom. - Ezrának akartam dolgozni, mert lehet hogy hülyeségnek tűnik, de így közel érzem magamhoz az apámat és azt gondolom hogy büszke rám. - lassan a mondandója végére ér. - Ez nem hülyeség Vito. És biztos hogy büszke rád az apád. - megfogom a kezét és finoman megszorítom azt. - Ezra jó ember, nem olyan mint az öreg. Nem értem miért nem tartasz ki mellette. - szólal meg ismét és a szavai meglepnek. - Én kitartok mellette. - mondom ki őszintén. - Nem azért borultam ki mert megtudtam hogy ölt már ember. - beszélek tovább, mert úgy érzem hogy Vito félre értett engem korábban. - Én félek Vito hogy elveszítem őt. Félek az öregtől, hogy eljön érte és bántja őt. - vallom be őszintén. - Basti rengeteg mindent elmesélt, arról hogy mennyit szenvedett Ezra gyerekként, aztán volt egy álmom amiben gyermeket vártam és egyszer csak megjelent az öreg, megölte Ezrát engem pedig elhurcoltak hogy a fiam legyen az örököse. - mesélek tovább arról mi is vezetett a kiborulásomig. - Ezt bízd Ezrára. Ő tudja kezelni az öreget. - Vito próbál megnyugtatni. - De azzal hogy miattad is kell aggódnia, csak megnehezíted a dolgát. - teszi hozzá. - Tudom. - sóhajtok fel. Tudom hogy Vitonak van igaza. - Ezra egy ideje már dolgozik azon hogy megszabaduljon az öregtől. - Vito fontos információt oszt meg velem. - Tessék? - kérdezek vissza, és erősen reménykedek abban hogy a megszabadulást nem szó szerint érti. - Ne mond el neki hogy elmondtam neked. Természetesen nem akarja megölni. Csak Roberto segítségével próbálnak hatni az öregre és nyomást helyeznek rá azáltal hogy Ezra és Roberto is olyan emberekkel köt üzletet és szövetséget, akik részei a maffiának. Roberto akar az öreg helyére lépni, Ezra pedig nem akar, így egy a céljuk. - Vito halkan beszél, szinte suttog. - Ezra mikor köti ezeket az üzleteket? - kérdezem kíváncsian. - Ez az utazás nem csak a tisztességes üzletkötéseiről szól. - kapok sejtelmes választ. - Ezt úgy érted hogy van amikor maffia tagokkal találkozik? - nagyot nyelek és bele sem merek gondolni hogy Ezra mi mindent tesz még. - Igen. Ezra ezeket a találkozókat nagyon utálja, ezért sem kellene még neked is nehezíteni a dolgát. - Vito figyelmeztet. - Hagyd rá ezt kérlek. - biccenti oldalra a fejét, látom a szemeiben hogy azt akarja hogy megértsem amit mond és értem is. - Rendben. - bólintok. Így lesz ez a legjobb mindenkinek. Én nem aggódok mindenen, Ezra pedig tudja tenni amit kell. - Menj pihenj még egy kicsit. - Vito int a szoba felé. - Oké, de köztünk akkor nincs harag? - kérdezem halványan mosolyogva. - Nincs. - mosolyodik el ő is. Nyugodt szívvel megyek vissza a hálóba ahol Ezra még mindig alszik. Már csak vele kell megbeszélnem a kapcsolatunkat reggel. De félek hogy az nem lesz olyan könnyű, mint Vitoval.