Zene: John Legend - All of Me
~ Teresa Cooper ~
A könnyeimet törölgetem az arcomról miközben futva haladok végig New York utcáin. Tudom hová akarok menni, a kávézóba hogy azonnal számonkérjem Vitot és nem telik sok időmbe míg oda érek. Szerencsére Vito még Josieval van amit a hatalmas üveg ablakoknak köszönhetően látok a járdáról. - Hogy tehetted ezt velem? - rontok be az üzletbe ahol most csak a két barátom van aminek örülök hogy egy vendég sem lesz szemtanúja annak ami most itt történni fog. - Szóval találkoztatok. - sóhajt fel Josie. - Micsoda? Te is tudtad? - vonom kérdőre meglepetten. - Én kicsit később tudtam meg hogy Ezra él, de igen már egy ideje tudok róla. - vallja be. Látom rajta hogy szégyenli hogy hallgatott róla eddig, de ez most nem enyhít a dühömön. - Végig néztétek két éven keresztül hogy a poklot élem meg mindennap és nem szóltatok. - sírok fel. Nem tudom mit kellene most tennem vagy mondanom. Árulásnak érzem Josietól és Vitotól is azt hogy eddig hazudtak nekem. - Nem tehettük. - szólal fel Vito is. - Ezra éppen csak hogy megúszta élve, de továbbra is veszélyben volt. Amikor megtudta hogy terhes vagy úgy sírt mint egy kisgyerek. Ott voltam Tessa! Láttam őt megtörni és láttam őt amikor meghozta a döntését. Azt akarta hogy te és Eliza biztonságban legyetek. - Vito szinte kiabál velem és a szavai hatásosak. - Szenvedett épp úgy ahogy te. - teszi hozzá már halkabban. - Hol van most ő? - Josie teszi fel a kérdést halkan, Ezrára utalva. - Elrohantam. Ott hagytam őt a temetőben. - vallom be és most hogy jobban belegondolok és a fejem kitisztul, úgy érzem most őrültem meg csak igazán. Két éve imdkozok azért hogy bárcsak ne halt volna meg. Két éve síratom őt és most hogy ott állt előttem én egyszerűen elrohantam. - Meg kell találnom. - hebegem, de a szívem hevesen ver. Ezráért kiált. - A régi lakásán lesz. Ott akarja folytatni az életét ahol abba hagyta. - jegyzi meg Vito és nekem már több sem kell. Azonnal kisietek a kávézóból is leintek egy taxit. Bediktálom a címet ahol már oly rég nem jártam és már indulunk is, én pedig alig bírok magammal. Látni akarom őt, látni akarom Ezrát...
A hatalmas épület előtt megáll a taxi, én fizetek és már rohanok is a lifthez. Amíg a felvonó felér a huszonnegyedik emeletre egy örökké valóságnak tűnik de amikor kinyílik előttem az ajtaja azonnal megyek is tovább. A lakás ajtaja csukva de nincs bezárva így könnyedén léphetek be rajta. A bútorok fehér lepedőkkel vannak letakarva, pontosan olyan mint ha évek óta nem élne itt senki. - Ezra! - szólítom meg a szerelmem abban a reményben hogy itt van, mégha nem is látom őt most. - Teresa! - ejti ki a nevem halkan és kilép a konyhából. Egymással szemben állunk, de van közöttünk legalább hat méter távolság. Pár percig csak némán nézünk egymásra. Alaposan végig mérem őt. Nem változott semmit, legalábbis én ugyan annak a férfinak látom akibe beleszerettem. - Sajnálom hogy elrohantam. - töröm meg én a csendet elsőként, de egyikünk sem mozdul. - Megértem hogy kiborultál és igazad volt. - mondja komoly hangon. - Ha tudnád mennyire hiányoztál. - a lábaim önálló életre kelve indulnak meg felé. - Annyira szeretlek. - futok felé és ő tárt karokkal fogad. - Ne hagyj el soha többet. - kérem őt már sírva. Az érzelmeim túlcsordulnak és a szívem úgy érzem majd kiugrik a helyéről. - Soha szerelmem. Soha. - ígéri és lágyan megcsókol. Ajkai érintésének minden másodpercét kiélvezem, hiszen oly rég nem volt már benne részem. - Te vagy az életem és a lányunk. - suttogja amikor elszakad tőlem. - Engedj vissza az életedbe, kérlek. - a szemembe néz és látom rajta hogy valóban sokat szenvedett ő is az elmúlt két évben. - Mindig a része voltál. - mondom ki őszintén, hiszen így van. Soha nem tudtam elengedni őt. Még ha azt is hittem hogy meghalt, a szívemben örökké élt ahogy a szerelmünk is és most ő itt van előttem, átölel és csókol. - Szeretlek. - még jobban magához von és újra csókol, ezúttal bátrabban és szenvedélyesebben, nem tudok válaszolni, mert magával ragad az érzés és hogy újra vele lehetek, csak csókoljuk és öleljük egymást percekig...
- Csak te élted túl? - nézek fel szerelmem szemeibe amikor már az ágyában fekszünk összebújva. Tudniakarok minden részletet még ha a múlt is, nekem úgy érzem mindent tudnom kell. - Igen. - sóhajt fel. Látom rajta hogy nehéz neki felidézni az akkor történteket, sok fájdalmat hordoz magában mégis folytatja. - Roberto és én is dühösek voltunk. Basti halálának híre egyet jelentett a végső hadüzenettel. Az öreg túl messzire ment azzal hogy a saját unokáját is megölette. Az öcsém volt a mindenem és persze te. - Ezra hangja elcsuklik. - Bosszút akartam állni és Robertot is már csak Basti halálának tudata vezérelte. De az öreg megkettőzött védelemmel várt minket. Robertot a szemem láttára saját kezével lőtte le....- ismét elakadt a mesélésben. - Nem kell elmondanod ha nem akarod. - egyik kezem az arcára simítom, annyira sajnálom őt, annyi veszteség érte már, hogy ez száz embernek is sok lenne nemhogy egynek. - Azt akarom hogy tudd mit miért tettem. - suttogja és én bólintok. - Én öltem meg az öreget. - vallja be és az én torkom elszorul. Lehunyom a szemem és próbálok nyugodt maradni. - Bűnhődnie kellett mindenért amit tett. - Ezra sír és a szívem megszakad. Így látni őt, borzalmas. - Annyira sajnálom. - bújok hozzá szorosan. - És mindent értek már. - homlokom az övének döntöm és lehunyom a szemem. - El kellett tűnnöm amíg lecsillapodnak a dolgok. Ha Vito nincs, akkor most én sem lennék itt. - mondja komolyan és magamban hálát adok hogy Vito ismét jó helyen volt jó időben. - Amikor elmondta hogy babát vársz. - ismét rám néz. Egyik keze gyengéden az arcomra simul. - Veled akartam lenni. - vallja be elérzékenyülve. - A szívemben mindig ott voltál. - suttogom és elengedek pár kósza könnycseppet. - Szeretlek Teresa. Téged és a kislányunkat. - mondja szerelmesen. - Tudom szerelmem. - mosolyodom el. - Most már örökké együtt leszünk. - ígéri és én tudom hogy így lesz. - Alig várom hogy lássam őt. - utal a lányunkra. - Vito mindig küldött róla képet de meg akarom ölelni. Azt akarom hogy tudja hogy én vagyok az apja. - lelkesen beszél még mindig. - Tudja. - jegyzem meg halkan. - Van jó pár képünk rólad amit minden nap megmutatok neki. Még kicsi, másfél éves de mindig mosolyog. Annyira vidám kislány. - mesélek boldogan. - Csodás lehet, mint az édesanyja. - gyengéd csókot hint ajkaimra. - Ami azt illeti, inkább olyan mint te. - nevetek fel, hiszen ez az igazság. Eliza pontosan olyan mint Ezra csak kislányban. - De ne húzzuk az időt. Gyere. - megfogom a kezét és ülőhelyzetbe húzom. - Ismerd meg a lányunk. - mondom kedvesen és ő nem is tétlenkedik. Látom, érzem rajta mennyire vágyik rá hogy a karjaiban tartsa a lányunkat és én is ezt szeretném. Tudva hogy most már egy család leszünk egy életen át...
Puszedli :D
VálaszTörlésNa az meglepett hogy Josie is tudta hogy Ezra él. Megértem hogy Tessa dühös volt de örülök hogy rájött mennyire is szereti Ezrát: " a szívem hevesen ver. Ezráért kiált. " - Annyira tetszett ahogy megfogalmaztad ebben a részben is Tessa érzéseit és gondolatait. Nagyon, nagyon szép befejezése volt ennek a fantasztikus történetnek. És én köszönöm hogy a részese lehettem. 💖💖💖
Szió :)
VálaszTörlésEz volt a tökéletes befejezés. Mind a három részlet tetszett de a kedvencem a középső volt, mert az olyan szerelmes volt. Ezra és Tessa két év után ismét egymás karjaiban, áh imádtam. És sok mindent megtudtunk, pl hogy az öreg megölte a másik unokáját Robertot is, Ezra meg az öreget. Vito pedig mindig informálta Ezrát Tessáékról és küldött neki képeket Elizáról. Számomra ez volt a legszebb befejezés amit írhattál. Hiányozni fog a sztori. <3
Hali :)
VálaszTörlés" - Annyira szeretlek. - futok felé és ő tárt karokkal fogad. - Ne hagyj el soha többet. - kérem őt már sírva. Az érzelmeim túlcsordulnak és a szívem úgy érzem majd kiugrik a helyéről. - Soha szerelmem. Soha. - ígéri és lágyan megcsókol. " .... Ezen már megint elérzékenyültem, lehet hogy a hormonjaim vagy csak mert szerelmes vagyok a szerelembe...Minden sorát szerettem ennek a résznek és az eddigi összesnek is. Már most tudom hogy jó ideig hiányozni fog hogy Tessáról és Ezráról olvassak. Minden blogodat szerettem, de ez különösen nagy kedvencem lett. Ezer millió pusziii :D
Sziaaa
VálaszTörlésNem hiszem el hogy vége van. Annyira fog hiányozni hogy mindennap jöttem olvasni és vártam hogy mi fog történni. Szerettem a szereplőket és azt is ahogy írtad a történetüket. Tegnap még azt hittem hogy szomorú befejezést kapott ez a blogod, de most tudva hogy happy end lett, nyugodtan zárom le magamban is. Tetszett ez a bfejező rész is. Tessa és Ezra mindent megtudtak beszélni és újra együtt vannak. És most már Elizával együtt egy család lesznek, ahogy Tessa is mondta egy életen át. Puszi ❤
Hello
VálaszTörlésRemek befejező rész lett. Az elején tetszett hogy Vito megmagyarázta Tessának mindennek az okát és Tessa rájött hogy neki Ezra kell. Amikor a lakásra ért az a rész volt talán a legérzelmesebb és a vége ahol mindenre fény derült. Ezra most már nyugodt lélekkel kezdhet új életet a családjával, mert az öregen úgy állt bosszút mindenért ahogy azt az meg is érdemelte. Most pedig már semmi nem állhat a boldogságuk útjába. Ebben bíztam, hogy így lesz és hálás vagyok hogy megadtad nekik, nekünk a Happy Endet. ;)
Szia nyuszkó!
VálaszTörlésNa ez az a befejezés amit már megszokhattunk tőled. Az igényes, részletgazdag, információdús, érzelmes ugyanakkor boldog végkifejlet. Nagyon tetszett és örülök hogy Ezra él és boldog élet vár rá a családja mellett. Egy élmény volt ezt a blogodat is olvasni. Várom a következő történeted :)
Bonjour
VálaszTörlésEljött ez a rész is, amikor minden a végére ér és ez a történet is lezárul. Őszintén nagyon fog hiányozni mert itt sok karaktert megszerettem, többek között Ezrát, Tessat, Josiet, Vitot és Carlot is. Mindig vártam az új részeket és sajnálom hogy véget ért ez a korszak is. De míg az egyik szemem sír, addig a másik nevet mert Ezra életben van és Tessaval, valamint Elizával boldog, hosszú élet vár rájuk. Várom az új blogod első fejezetét addig is csók. Várooom! ❧ ❧ ❧
Szia :)
VálaszTörlésSzegény Vitot és Josiet a rész elején sajnátam, amikor Tessa kiakadt rájuk., de aztán annak nagyon örültem, amikor Ezra és Tessa átbeszélték a dolgokat. Így kiderült, hogyan halt meg Roberto, és az is, hogy az öreget Ezra ölte meg. Vito pedig egy szuperhős lett a szememben. tényleg jó helyen volt jó időben. Ezra, Tessa és Eliza pedig végre egy család lehetnek, most már örökké. Hiányozni fog ez a történet, nagyon szerettem olvasni. Puszi :)