31. Rész: Not ready to let go

 Zene: Jason Walker - Down

~ Teresa Cooper ~

Los Angeles hatalmas, erre azóta jöttem rá hogy négy órával ezelőtt ott hagytam Ezrát a kávézóban az öccsével együtt. Azóta gyalog eljutottam a Santa Monica partszakasztól délre a Venice strandra ami a Santa Monica mólótól gyakorlatilag négy kilóméterre van. Érzem hogy fáradok és a lábaim is fájnak, ugyanakkor jól is esik a séta, a lelkemnek. A partra érve azonban egy padra ülök hogy kicsit kifújjam magam és előveszem a mobilom. Sok nem fogadott hívás villan be a kijelzőn, mind Ezra, de ezzel most nem törődök. Inkább Josie számát keresem ki a listáról és hívom. - Szia Tess. - veszi fel, a hangja már nem olyan szomorú mint legutóbb, aminek örülök. - Hogy vagy? - kérdezem kíváncsian. - Jól. Köszönöm a pénzt megkaptam. Kérlek mond meg Ezrának hogy visszafizetem az utolsó centig. - mondja lelkesen. - Azt mondta nem kell visszafizetned. - jegyzem meg. - Dehogy, arról szó sem lehet. - tiltakozik azonnal amire számítottam is, hiszen Josie ebben olyan mint én, nem szeret tartozni senkinek és szerintem ez egy jó tulajdonság. Nem akar más pénzén meggazdagodni. - És Eric? Nem jelentkezett? - kérdezem félve hogy érzékenyen érinti Josiet a téma. - Nem és ez a szerencséje. - mondja komolyan. - Figyelj, úgy volt hogy ma haza utazok kicsit hozzád hogy ne legyél egyedül, de nem fog menni. - informálom hogy tudja mire készültem. - Jaj Tess, miattam ne aggódj, tudod hogy kemény fából faragtak, csak a kávézó miatt féltem de sokat segítettél már így is. Lelkileg rendben vagyok. - hallom a hangján hogy mosolyog és tudom hogy nem hazudik, aminek örülök. - Tudom hogy kemény csaj vagy. Bárcsak én is az lennék. - sóhajtok fel. - Úgy hallom hogy te velem ellentétben nem vagy valami jól. - aggódás és féltés ami a hangjából kihallatszik. - Még egy két dolog kiderült Ezráról, az öccse mondta el. - kezdek bele nagy nehezen, Josie mindent tud arról hogy Ezra milyen családból származik, igazából Josie mindent tud, azért mondtam el neki korábban hogy könnyítsek kicsit a saját lelkemen. - Például? - kíváncsian kérdezi, de én bizonytalan vagyok. - Az öreg, tudod a nagyapja...- elcsuklik a hangom, de aztán folytatom és szép lassan minden apró részletbe beavatom a legjobb barátnőmet, abban bízva hogy ha tudja majd amit én akkor olyan tanáccsal fog ellátni ismét ami a legjobb döntés lehet a részemről ebben a helyzetben. - Fúh hát nem irigyellek. - felsóhajt a mondandóm végén. - Mit tennél a helyemben? - kérdezem komoly választ várva. - Semmit. - közli egyszerűen, de engem meglep a válasza. - Mi az hogy semmit? - kicsit felháborodok de közben hajt is a kíváncsiság hogy mit is ért a semmit alatt. - Olyan dolgot tudtál meg Ezráról ami nem befojásolja azt ami közöttetek van. Nem kérdőjelezheted meg a kapcsolatotokat az alapján hogy mit tett ezelőtt tizenhét évvel, amikor még fiatal kölyök volt. Gondold bele magad kicsit a helyzetébe. Tizenhat éves vagy, tíz éves korod óta rendszeresen ver a nagyapád és amikor arra kér hogy ölj, te nemet mondasz? Nem! Baszki én is megtettem volna a helyében. Kegyetlenül hangzik de kölyök volt még Tessa, egy fiatal fiú, szülők és család nélkül egy olyan ember mellett akitől valószínűleg, sőt biztos rettegett is. Te is tudod milyen félelemben élni, de azt hiszem az otthon ahol mi voltunk maga a menyország ahhoz képest amit Ezra kiállt. - Josie hosszú választ ad és ahogy beszél én minden szava után úgy érzem a világ legnagyobb hülyéje vagyok. - Igazad van. - szinte arcon vág a felismerés. - Tess, ez a férfi szeret téged, bolondul érted. Ne hagyd elveszni ami közöttetek van azért mert régen rossz dolgokra kényszerítették. Ő sem akarta azt az életet azért szökött el és azért épített fel magának New Yorkban egy tisztességes életet mert ő erre vágyott nem arra ami a nagyapja mellett vált volna belőle. - Josie úgy beszél Ezráról mintha ezer éve ismerné, és saját magamban csalódok ezáltal, mert ő több bizalmat és hitet szavazott meg Ezrának mint én magam, pedig én ismerem őt, én szeretem őt. - Sokszor kérdeztem már de mond Josie, mi lenne velem nélküled? - mosolyodom el halványan, és közben a szívem tele van hálával. - Csak elmondtam a véleményem, de a döntés a tiéd. De kérlek legalább beszélj vele. - mondja bíztatóan. - Szeretem őt. - sírom el magam ahogy a teher elhagyja a szívem és fellélegzek, kibeszéltem magamból ami fájt és Josie utat mutatott, ismét. - Akkor mire vársz? Menj már és béküljetek ki. - kiált fel. - Megyek, és mégegyszer köszönöm. - hálálkodok majd miután elköszöntünk és futva sietek vissza amerről jöttem. De az egésznapos gyaloglás megtette a hatását, a lábaim egyre jobban fájnak és sötétedni is kezd, így inkább leintek egy taxit és megadom a hotel címét ahol megszálltunk. Fél óra múlva kitesz az épület előtt, én fizetek neki és az órámra pillantok. Este fél hetet mutat, reménykedve indulok meg a lifthez, bízva abban hogy itt találom Ezrát. Amikor felérek a megfelelő emeletre sietős léptekkel közelítem meg a lakosztályt ahova belépve azonnal meg is pillantom őt. Idegesen járkál fel alá. A kanapén ül Vito, Carlo és Basti is. - Ezra. - ejtem ki a nevét és ezzel elérem hogy felém forduljon. - Teresa. Már ezerszer hívtalak. - néz rám. - Ne haragudj. - nem törődve hogy mások is vannak itt, egyenesen hozzá futok és átölelem. - Nem haragszom. - a hangja lágy és az ölelése gyengéd mégis erős. - Rád nem, csak az öcsémre. - pillant Bastira. - Semmi rosszat nem akartam. - Basti feláll. - De most hogy megvagy, szeretnék bocsánatot kérni amiért felzaklattalak. Nem kellett volna hirtelen ennyi információt átadnom neked. - Basti most hozzám beszél így elengedem Ezrát hogy az öccsére figyeljek. - Én köszönöm hogy megosztottad velem. - hirtelen ölelem át, ami meglepi de viszonozza. - És örülök hogy megismertelek. - mosolygok rá. - Én is örülök Tessa. - bólint. - Ha most megbocsájtotok én elmegyek zuhanyozni aztán lefekszek mert ma szó szerint kilómétereket gyalogoltam. - indulok meg a háló felé, hagyni akarom Ezrát még a testvérével, ami pedig ma történt ráérünk holnap is megbeszélni. - Akkor reggel megyünk New Yorkba? - szól utánam Ezra. - Nem megyünk New Yorkba. Már beszéltem Josieval, minden rendben vele és köszöni a pénzt, és mindet vissza fogja fizetni. - felelem ezzel Josie üzenetét is átadva. - Jó éjt. - intek még nekik az ajtóból majd becsukom magam mögött és egyenesen a fürdőbe megyek. Kell most a lazító, forró zuhany. Le akarok mosni mindent magamról és szeretnék tiszta gondolatokkal ágyba kerülni. Ez a nap sok volt ma nekem, lelkileg és fizikailag is